Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A levél
- Elbeszélés -
Irta: Surányi Miklós
Szeretném, ha szóról-szóra jegyeznék, amit most elmondok. Nem azért, mintha ezzel védelmezni akarnám magam. Először is, egyáltalában nem érzem magamat bűnösnek, óh, soha egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy valamivel vádoljam magam. Ártatlan vagyok? Az sem. Ha valakiről azt mondjuk, hogy ártatlan abban a dologban, ezzel azt is megengedjük, hogy a látszat, vagy egyes emberek magánvéleménye, vagy a törvények paragrafusai szerint, az illetőt bűnösnek is lehet tekinteni és el lehet itélni vagy fel lehet menteni, illetőleg meg is lehet kegyelmezni neki. De a kegyelem az mindig azt jelenti, hogy a bűn elkövettetett ugyan, de ilyen és ilyen szempontok figyelembe vétele folytán a megtorlástól eltekint az igazságtévő emberi hatalom. Nálam ilyesmiről beszélni sem lehet.
Másodszor azért nem akarom védeni magam, mert... Mi?... Hogy először mondjam el az esetet, úgy, ahogy megtörtént!... Igaz. Ha elmondom, felesleges lesz minden magyarázat.