Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A boldog halász
A korán sötétedő őszi este ráfeküdt az óriás folyamra. A minoriták tornyában esti vecsernyére harangoztak. A harangszó elenyészett a szélben.
Az Úr...-ik esztendeje volt ez, november vége felé.
A szél egyre erősebb lett. Szinte sodorta magával a város felől a sötétséget.
Túl a nagy folyón, a másik parton, ahol az ős tölgyfaerdő még feketén vált el a barnuló alkony fakó aranyszínétől, láthatatlan kezek ostromoltak egy hatalmas tölgyfát. A fejszecsapások hangjai ráhullottak a folyó sodrára, amely lezárta magáról e hangokat és a szakadt partoldal üresen visszahangzott.