Bővebb ismertető
Részlet:
Az ócska bolt.
Itt ülök megint a vonatban. Visz hazafelé.
Tarkánd szigorú, fehérre meszelt templomtornya eltünt a szitáló hóban és ködben. Künn az ablak előtt vígasztalan egyformaságban fut a havas mező.
Egyedül vagyok a fülkémben. Olyan ez, mintha most egyesegyedül volnék az egész világon. Ami zörögve, lihegve, fujtatva tova visz, az fáradt sorsom.
Elnyúlok ültömben, pihentetem fejem a bársonyon. Igen, fáradt vagyok...