Uj Idők 1936. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a 28. számból: Kaland a Rivierán Egyszer, tizenhét éves lehetett, Jolán néninél töltött két nyári hetet. Egy éjszaka nagy vihar volt, a szélvész majd szétszedte a kis házat a fejük felett. Jolán néninek a virágos kertje volt a szemefénye. Reggel, amikor kimentek a kertbe, a híres, szép negyven rózsafája derékbatörve, széthulltan, tönkretéve hevert. Szívfájdítóan siralmas látvány volt. Jolán néni mozdulatlanul állt a verandán. Keskeny kezét egymásba kulcsolta, arca sápadt volt, szót sem szólt. Mária sem szólt, csak nézte a legázolt, tönkrement rózsafákat és egyszerre sírvafakadt. Jolán néni ekkor feléje fordult, egy darabig nézte, aztán megsimogatta lágyan a Mária fejét. Ez volt az életben az egyetlen meleg gesztusa Jolán néninek. Aztán, mintha megbánta volna, szó nélkül bement a házba...