Uj Idők 1940. június-december II. (fél évfolyam) [antikvár]

Részlet a 27. számból: Családfa. - Regény - VII. Terka csak akkor ébredt rá, hogy elmúlt a nyár, mikor a kökörcsin meztelen virágai előbújtak a földből és elárasztották üde pompájukkal a hervadozó réteket. De még jóformán ki sem gyönyörködhette magát bennük, mire szegénykék szelíd megadással elfeküdtek az aszú fű alá. Akkor már kurtultak a napok, a tornácon pirosodott a vadszőlő és a tücskök estéről-estére gyérebben és halkabban muzsikáltak. A Tisza mellett hosszúcsőrű szélkiáltók szólongatták egymást vándorútjukon, a hóharmattól ezüstös vetéseket ezrével lepték el a kései hajnalokban a vadlibák, alkonyatkor meg feketéllett az ég a károgó varjúseregek felhőitől.