Uj Idők 1940. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet az 1. számból: Éjfélkor Az óra elütötte az éjfélt. A poharak összecsendülnek, a lámpa kialszik. A jókedvnek most kellene a forrponthoz érkeznie, de mikor meggyúllad a villany, sápadtabbak vagyunk, mint az előbb; izgatottak, majdnem ijedtek. Tudjuk, hogy történt valami. Nem körülöttünk: bennünk. Egy pillanatra megéreztük az Időt, amelyről egy éven át megfeledkeztünk. Új év! Úgy mondjuk, olyan izgatottan és rekedten, mintha azt mondanánk: új élet. Lázasak leszünk a mámortól és a reménykedéstől. Miben reménykedünk. Nem is tudnók hirtelen megmondani. Hiszen az élet olyan gazdag és annyival tartozik még nekünk. Az új esztendő biztosan hoz valamit ebből a gazdagságból. A könnyű éjféli mámorban hajlandók vagyunk megszemélyesíteni az évet. A valóság elveszti körvonalait ezen a különös éjszakán s a reménységtől részeg és bódult emberek farsangi menete járja az utcát. Valaki letép a falról egy plakátot, melyen az elmúlt év számjegyei sötétlenek: 1939. A tömeg vidám dühvel tapos rája. Azután krétával felírják a helyére: 1940 - és megéljenezik lelkesen, mint egy új uralkodót...