Új Tükör 1980. (fél évfolyam) [antikvár]

9leti ajánlat Könyv PEDAGÓGIAI HŐSKÖLTEMÉNY Makarenko műve Azok közé tartozom, akik aifckor olvasták először Maícarenkót, amikor jószándékú ügyetlenségbe} tanügyi bibliává akarták tenni könyvét, melynek ismertebb címét — Az új ember kovácsa — talán mások akasztották a szerény Makarenko és a szocialista társadalom összes pe-dagtigusának nyakába. Nem pöröly-lyel alkart ö régi helyett új embert kovácsolni, hanem egyszerre kereste az emberré válás útját emberré még nem is vált csavargói számára és nevelte önmagát az ember megértésére; olyan tanító volt, aki nem szégyellt a tanítványaitól tanulni, mert nem rábízott „anyagnak" tekintette őket, Jianem elesett embertársainak. Most újraolvasva Makarenkót észreveszem, ihogy milyen jó író volt. Gorkij mondta, hogy a tehetség talán nem jnás, mint a munkafolyamat szeretete. Makarenko szerette, amit csinált, azért írta meg telep" történetét, mert szerette a telepet. Milyen különös szo-kat'lansággal talál ide a szemüveges, szigorú aszkétának fényképezett Makarenkóval kapcsolajtban ez szó — szeretet. Általában nem nagyon tudunk mit kezdeni mosta-lában ezzel a szóval, szégyelljük, együgyű kifejezésnek tartjuk, meghagyjuk a naiv, műveletlen leikéknek a szót is, az érzést is. Bennünk inkább empátia van, ha netalántán, nagy ritkán együttérzünk másokkal. A pedagógiáról nagyon sok mélyértelmű tanulmányt írnak; ezekben tanulmányokban a nevelés, a.ne-•lődés néha már valamilyen elvont rendeltetésű embergyár előkészítő munkafázisa csupán. Ebben a túlságosan okos világban most is ílkel néhány Makarenko, aki pedagógiai képletek helyett hőskölteményt mond a munkáról, amit szeretettel végzett. Csehovnak egy falusi tanító, talán a nagy író személyétől megilletődve, terjengősen áradozott a pedagógusi hivatás ma-gasztosságáról mindaddig, amíg Csehov halk szomorúsággal meg nem kérdezte: „És mondja, !«az, hogy az önök vidékén ütlegelik az iskolás gyerekeket?" — Hogyan is van €2 minálunk? , (Európa) Császár István AZ IDÖ HABORÜJA Alejo Corpentier elbeszélései Semmiképpen nem új — és nem is csupán Einstein utáni — az idő re- lativitásának, viszonylagosságának, vlsszaforgathatóságánaik problémája az emberi töprengés számára. S nem új a személyiség, sem a történelem viszonylagossága. Nem új az a feszültség, amelyet tudatunkban az abszolút megismételhetetlenség. minden pillanat teljes egyedisége — és az örök, a sztereotip ismétlődések feloldhatatlan ellentmondása okoz. Tér és idő határai, koordinátái, akár az ember egyedi fejlődését és legsajátabb választásait, akár az emberiség törzsfejlődését vagy a már írásban is rögzült történelem folyását tartják mederben, a képzelet számára fellazulnak, ^mosódnak, elmozdíthatóalk Nem új a szavaknak az a fülledt áramlása, kavargása, érzékiessége sem, amely mintha a latin-amerikai országok természeti képét, párás dzsungelnek a frissen vágott, biztosnak tetsző ösvényeket másnapra benövő burjánzását utánozná. Alejo Carpentier kubai író azonban oly következetesen és képzeletgazdagon játszik el belső és külső lehetőségeink relativitásával, szabadság és meghatározottság. választás és végzet örök emberi terhével, hogy — bárha itt-ott elfáradva, szinte megszédülve merülünk szöveg-szövevényébe — végül is osztjuk keserű diadalát, amikor rátalálunk az özönvíztől vagy a trójai háborútól a második világháborúig vagy a városi gerillák kusza terrorista harcaiig terjedő idő és történelem számunkra, olvasói számára felfedezés-értékűvé, mégis itt és most, őáltala lett titkaira. (Európa) Lázár stván A KANCSAL ÉS A DÉMONOK Bárdos Pál regénye Szikát- aszkétikus regényt írt Bárdos Pál. A kancsal és a démonok olyan összefogott, módszeres és célratörő, mint egy tudományos tanulmány. Az író szigorúan csak arra az útra tekint, amelyen a cselekmény halad, nem néz körül a tájon, nem tér mellékutakra. A történet valamikor az újkor hajnalán játszódik, de az akkori világ nem teljes valóságában, összetettségében, színességében jelenik meg az olvasó előtt. Bárdos Pált a példázat érdekli. Miért és hogyan jönnek létre a boszorkánypörök, hogyan zajlottak e formálisan sok előírással szabályozott, de valójában, s éppen a lényegben teljesen önkényes eljárások, igazi céljuk szerint bűnbakkeresések. Ez a mechanizmus érdekli az írót, működése régen és ma, ennek akar végére járni, képletét fölfedezni, modelljét fölrajzolni. Regénye: parabola. Alakjai — ennek megfelelően — nem teljes jellemek, nem hasonlítanak valóságos aUspánokra, esküdtekre. bírókra, parasztasszonyokra vagy irodalmi elődeikre. Redukált emberek, a rájuk jutó szerep, funkció szerinti alkatrészei az eljárás gépezetének. A pörbe fogott, a rontással. szemmelveréssel, megétetés-sel. vérszívással, meztelen kedéssel és sokféle más bűbájossággal vádolt Selymes Sára nem jobbágyasszony a középkor végéről, az írói ábrázolás a valóság fölé emeli. A poi^o-láb, aki elmeséli a történetet, a pör közben azon töpreng, ,.s2abatí Je-het-e ő maga. ha mások szabadságát korlátozza". Tíz esztendővel ezelőtt Bárdos Pál Üriszék címmel írt egy boszorkány üldözésről szóló tragédiát; 1972-ben mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház. A 'kancsal és a démonok e dráma anyagára alapozódik, De nem egyszerűen átírás. Tíz fontos esztendő írói gazdagodásával több. fSzépfrodalmi) . SORSAT KERESŐ IRODALOM Pomogáts Béla tonulmónyai Mit tehet az író? — halljuk, mondjuk a kérdést. Vagvis: mit tegven az. aki lépést tartva éveink sodrásával, felfejtvén a történelmi előzményeket, hatásainak a lélekben-sorsokban visszhangzó moraját figyelve, nevén akarja nevezni az Embert, a Kort, 37, Eseményt? De. miért kérdezzük-halljuk ritkábban azt. hogy mit tehet az irodalomtörténész? Aki. ráadásul. mint Pomogáts Béla. a napi kritikában, rövid recenzióban is fel-anrózza magát. Mit tehet, tehát — egv olyan évtizedben. amikor nemcsak a létélményeket takarja sokszor a tapintat, taktika, tehetetlenség, hanem a létélményt kifejező művek sorsát is, az olvan irodalomtörténész, aki nem eléeszik meg már lemért életművek és korszakok szemlézésével, hanem elkötelezett hivatásának, vállalt szenvedélvének tartja azt. hogv GEvszerre kísérelje meg az úi életművek átfogó összegezését és a gyor.-s. a napi reagálást. Pomogáts Béla erkölcsös válaszok megtalálásához segíti hozzá úi kötetével azokat, akik ezeken a kérdéseken töprengenek. Elemzései az elmúlt másfél évtized fontos műveihez. tendenciáihoz szólnak hnzzá. PomoBáts az írói sorsvóllalás dtlait-küzdelmeit vizsgálja. Elemzésének módszere kettős. Az életművek átvilágítása közben a társadalom mozgásfolyamatait is figyeli, ítéleteivel így beleszól napjaink vitáiba. Vüá gos stílussal az íróí lét, alkotást®^' nika, a poétikai elrendező elvek pá radoxonjait fejti meg. A részletekre is figyelmes, ténygyűjtő aprólékos Sággal épít hidat egy-egy jelente mű és az olvasó között. Vagyis nem csak ítél. de magyaráz és közvetít is Közben azonban sohasem kerül any' nyira hatása alá a műnek, hogy ei veszítse objektivitását, a teljesít' ményt mér-^ erejét. A gyűjtemény legfontosabb tanul mányai Komlós Aladár, SzentküthC Miklós, Ottlik Géza, Mészöly M^ lós. illetve Illyés Gyula, Vas István Juhász Ferenc és Nagy László műveit vizsgálják. Azoknak az olvasóknak, akik — a lényeges kérdésekre adott pontos válaszokban nemigen tobzódó irodalmi életünket figyel, vén — érvényes elemzéseket keresnek az elmúlt másfél évtized fontos teljesítményeiről, szívesen ajánlom Pomogáts Béla könyvét. (Magvető) Sándor Iván LAKÁSUNK Tömöry Tamás könyve „A könyv szeretné bemutatni és bizonyítani. hogy a mai. viszonylag ^s többségükben kis alapterületű otí-honok is jól bebútorozhatóak ai: adottságokhoz alkalmazkodó berendezési tárgyakkal " Minden bizonnyal ez a szerző legelszántabb kijelentése, és becsületére válik, hogy valóban minden követ megmozgat célja érdekében, E^részt oly módon. hogy a lakók igényei szerint ki sebb-nagyobb mértékben tényleg át alakítja, „átszervezi" a lakást, másrészt testhezálló tanácsokat ad a használathoz. Példái valóságos lakások régi bérkaszárnyában, hagyományos, vagy vázas szerkezetű épületben, házgyári vagy más eljárása-sal épített mai lakóházakban, ma gántulajdonú családi házban, sor- és ikerépületekben és így tovább. És ualósápos lakók, igazi élethelyzetek: házaspár fényképésznek tanuló fiú- icmcff/tímas lakAsunk val, nagymamával, vagy idős asz-szony végzős egyetemista lányával, fiatal házaspár két leánygyermekkel stb. A rajzokkal, amelyek az átformálást és berendezési, sőt a tunodíst 1, érzékeltetik, egykettőre megbarátkozunk. olyannyira, hogy kedvünk támau eddig megfelelőnek tartott otthonunkat is átrajzolni - és átalakítani, (Szép kilátások! --^"V'"'''»'' erre a kényelmesek.) Egyébként ezzel Is számol TOmöry. hiszen - helyesen - azt vallja, hogy séfi egyszer s mindenkorra jál beren-fezkednl. De „Jól" "léíjl^l^'f" csak úgy lehet, ha "»í^hen fells raeriük a részek pontos szerepét, a koníhátől 0 mosdóhelyiség,g. a falok 2E3 I^oti ajánlat dekorálásától á tévé elhelyezéséig és a világítás m^oldásálg. Óriási példatár, de nem lehet aiíitora, hogy ne emléiteztessUnk rá: „az ötleteket ja-vaslatoiiat és gondolatokat mindenki csak a saját lakásának és ízlésének megfelelően alkalmazhatia" Ezt tíz éve megjelent kisebb kötetében ajánlotta a szerző. Máig helyesen (Műszaki) „ , ' Balog János Színház KAZIMIR ÉS KAROLIN Debreceni Csokonai Szi ihóz Hiszen ezekkel az emberekkel bármi megtö^ténhet^ Ezek az emberek képtelenek a védekezésre, mert nem tudják, hogyan .kell, s5t nem tudják hogy kell-e egyáltalán védekezni. Ezek az emberek- alig képesek az akarásra, mert nem tudják, ho^y mit lehet akarni. Ha úgy hozza, ki-tartottá lesznek, ha úgy, megvesztegetetté, Ezek az emberek világtalanok, mert nincsenek összefüggő fogalmaik és értelmes szavaik a világra. Csak bizonytalan érzelmeik vannak önmaguk számára, és ezekkel kormányozzák életüket a fagylaltos-bódé, a hullámvasút, a munkanélküliség és a fasizmus között — kiszámíthatatlan, esetleges irányban. A színhely a müncheni októberi népünnepély, 1931-ben, de lehetne más is, máskor. A kulisszák változhatnak, de a tájékozódásra való alkalmatlanság megmarad. „Szememre hányják, hogy túl nyers vagyok, túl undorító, túl borzasztó, túl cinikus, meg még sok más derék tulajdonságot is." így a szerző, Ödön von Horváth. Valóban, meglehetősen nyers az igazmondásban. Meglehetősen borzasztó, amint antihősei dialógusból dialógusba kóvályognak, száztizenhét jeleneten keresztül. Itt azonban nem a szerző a borzasztó, hanem azok, akik saját tehetetlenségükbe kövesedve mintául szolgáltak neki, vagyis mi, csaknem mindannyian. Hegyi Árpád Jutocsa főiskolai hallgató rendezésében minden ízt megkapott ez a „közönséges színdarab". Talán többet is a kelleténél, mert nemcsak keményen alpári volt, han#m időnként egyszerűen gusztustalan, s ez nem harmonizált az előadás egyéb „elborzasz-tó" ízeivel. Bármilyen direkt ábrázolásnál, illusztrálásnál többet je-jentett ebben a rémes világban üdén és öntudatlanul fuldokló Takács Katalin mint Karolin, és több volt Cseke Péter Kazimirként és Kóti Árpád Szemes Franzként, Iván Gábor KONVOJ Színes, amerikai film Talán így kezdődött. Hollywoodban az United Artists stúdióvezetője visszaadja Sam Peckinpahnak legújabb westernfilmjének forgatókönyvét, és azt mondja: Hagyjon már fel ezekkel a történelmi témákkal! Kit érdekel ez manapság?! Csináljon egy jó kis mai témájú filmet. Ez kell az amerikalaknak meg az európaiaknak. Látni akarják. hogyan élünk. Legyen benne kevés kis politizálás, haladó pers/^. kritizálja, mondjuk, a választási manipulációkat, vagy esetleg ejtsen néhány könnyet a törvényesség áldozataiért, Játsszanak nyers, szabadszájú férfiak, nem kell szépnek lenniük, a nőknelk sem, inkább olyan érdekes, különaeges egyéniségek legyenek. Barangolják be fél Amerikát, közben csak történik velük valami. Ebben magának amúgy is gyakorlata van, meg aztán amióta ezek a fiatal hollywoodi rendezők újra felfedezték az utazásos filmeket, a műfaj önmagában ts siker. Sam Peckinpah megfogadja a jó tanácsot. A forgatókönyvben a cow-boyokat behelyettesíti kajnionsofő-rökkel. a lovakat kamionokkal, a kocsmákat országúti bisztrókkal (ott is össze lehet .törni a berendezést). A seriff marad a helyén, csak szirénázó rendőrautó kerül alája. Peckinpahnak szerencséje van. Arnerikában a kamionosok és o rendőrök nem túlságosan kedvelik egymást — a harci helyzet tehát máris adott. És elkészült a Konvoj. Székely Gabriella Hanglemez VIVALDI OITARVERSENYEI Szendrey Korper László előadásában Vdvaldi három gitárra átírt ver-senyműve és a szólóhangszerekre, valamint vonószenekarra írt D-moll concerto grosso szólal meg a hanglemezen, Az előadó, a neves gitárművész és zenepedagógus Szendrey Karper László az iskolateremtő hangszerjátékosok közé tartozik, s világszerte a legelső szólisták közt tartják számon. Ausztráliától New Yorkig és Japántól Norvégiáig ismerik utánozhatatlan előadóművészetét, Mindhárom — egymástól oly lényegesen különböző — Vivaldiműben egyszerre csodálhatjuk a zeneszerző korát meghaladó zenei gondolkozásmódját és az előadó érzékeny azonosulását, hangszíneinek árnyalatos gazdagságát. Az A-dúr versenymű visszafogott tónusai, szí- neken túli színgazdasága, a C-dur koncert csapongó játékossága és a D-dúr verseny színpompája lehetőséget biztosít az előadóművésznek arra, hogy — mindig a zene egészét szolgálva — bizonyítsa sokoldalúságát. Szerencsésen egészíü ki a Szendrey Kar per László gitárjátékának szentelt hanglemezt a vonósokra írt D-moll concerto grosso, mely Vivaldi népszerű sorozatát, a L'Estro armonicót (A harmónia találékonysága) képviseli a gitárversenyék mellett. Hangszeres szólistaként — a gitárművész társaságában-— gordonkán Szilvásy Lászlót, hegedűn Tátrai Vilmost és Kármán Verát, mélyhegedűn Mauthner Annát és csembalón Szabó Anikót hallhatjuk játszani. Közreműködik a Magyar Kamarazenekar Tátrai Vilmos vezetésével. (Hungaroton) Szepesi Attila Kiállítás SCHMAL KÁROLY KIÁLLÍTÁSA Helikon Galéria A Műcsarnok közelmúltban zett egyik kiállításán índe-ztető fényviszonyok- fogadják a látogatót a Heükon Galériában. De csakis a fényviszonyok hasonlóak: Gustav Zemla tárlatán heroizált figurák bontakoztak ki a sötétből, Schmal Károly grafikusművészén — akii kitűnő plakát tervezőként tartunk számon — homokos, kavicsos felületek jelennek meg a fekete háttér előtti, egy-egy fénysugárral megvilágított fotókon. Ott nagyzenekar, itt kamaramuzsika. K.-ivicsszonála, Finom, líri.i játék az olemi részecskékkel — de követkei'.ctesen végigvitt, a különböző variációk kipróbálása után új lehetö.ségeket sejtető kísérlet is. A homok, a sóderszemcsék finomságában, a kavicsdarabok durvn vagy sima felületében rejlő elemi szépség a kiindulópont — ily módon önmagában is befejezett, esztétikus alkotás egy-egy mű. A technikai fogások; bizonyos sávok be-sötétíitése, ki fehérítése, a különböző felületek egymás mellé komponálása, a fotó ritmikus tagolása segítségével azonban a grafikus új. ösz-szetett képi szerkezetet alakít ki. De nem csupán szerkezeti változásokról van szó. Az amorfnak tűnő s mégis tökéletes természeti formák és a geometrikus (néhány Lapon pedig oldott körvonalú) részletek találkozása ÚJ minőségeket, érzelmileg, gon-dolatiUg követhető — Illetve behelyettesíthető „történést" eredményez. S megjelennek a felületen a konkrét emberi beavatkozásra utaló változások is, hogy végül egy tökéletes forma, a kör rajzolódjon ki az utolsó lapon, s a körív, amit az elmozduló kavics nyoma formál. A grafikus a rend természetét vizsgálja — izgalmas feladat követni a változásokat. (Képünkön Schmal Károly fotógrafikája.) P. Szabó Ernő PEDAGÓGUS KÉPZŐMŰVÉSZEK MUNKÁI Vízivárosi Pincegaléria A Fáklya Pedagógus Képzőművész Stúdió 3-1-2 elnevezésű (3 festőművészből, 2 grafikusból álló) csoportjának műveiből láthatunk néhányat a Kapás utcai galériában. Szamosi-Horváth Tamás az erdélyi telet idézi fel puritán, mégis sokatmondó eszközeivel. Három színnel dolgozik: kékkel, feketével és fehérrel, de ezekkel bravúrokra képes. Nem egyszerűsít, ellenkezőleg: a táj lényege teljes pompájában tárul fel, érzékelteti a havas világ fenséges egyszerűségét. Csörgei Gábor szürrealislanak indult (ezt az irányzatot képviseli Ika-ruszi küldetés című képe. melyen sajátos szimbólumrendszerben megjelennek az életében lényeges szerepet játszó személyek), de ma inkább valamilyen dinamikus realizmust vall magáénak. Bolyki Lajos színvilága harsány, bár talán a szolidabb Vizivándorok lenne számára a legmegfelelőbb stí- Dékány Éva témája az emberi lélek misztikumhoz való viszonya (Látomás, Imádás): tussal, pontozó technikával dolgozik. A Soldfis alkotása jó szimbólumalkotó képességéről tesz bizonyságot. Farkas Bea inkább grafikus: erős rajztudással rendelkezik. Témája az ember és az emberi viszonylatok: Barátok, A házasságró]. Szeretetről. Szerelemró}. Nővérek. Csáb. A nemzedékek viszonyát kutatja Alku és Nagypapa mesél című rajza. Horváth László nem volt tagja a csoportnak, de ez a kiállítás számára is otthont adott. A szakmai elismerés későn — halála előtt — érte. Pedig a színek könnyed kezű mestere hunyt el vele: ezt legjobban A tó című képe bizonyítja. Csendéletei viszont hiába kidolgozottak, tárgyi vi-láguk némileg anakronisztikus. E kiállítás érdeme maga a kiállítás: lehetőség arra, hogy a ritka nyitvatartás időpontjaiban betévedő közönség ismerkedjen a festői kultúra lehetséges útjaival. Fózor Masdotna Folyóirat Új írás rm.iKatja a tel-nott olvasol n folyóirat decemberi száma. Kiizol gyermekverseket, meséket kicsiknek s nagyoknak, tanulmányokat rekekröl és gj-ermek-