Képes Magyarország 1956-1958. (vegyes számok) (22 db) [antikvár]

Részlet:Az országjáró Petőfi. . . a változó szerencse kerekén A nagyvilágot összejártam én."Március a magyar nép számára nemcsak a tavasz beköszöntét, hanem a forradalom hónapját is jelenti. A március és a forradalom pedig egybeforrt szívünkben Petőfi nevével.Hadd szóljunk hát az idei márciuson a Képes Magyarország olvasóinak az országjáró Petőfiről, annál inkább, mert a róla szóló tengernyi irodalom éppen ezt az arcát mutatta be eddig a leg-hiányosabban. Pedig költőnk a korabeli Magyarország legmozgékonyabb, legtöbbet járó-kelő vándora volt. Ha pontosan számba vennénk azokat a mérföldeket, amiket rövid élete során maga mögött hagyott, az eredmény alighanem megfelelne az Egyenlítő kerületének.Mi űzte, mi hajtotta szinte örökös utazásra, kóborlásra ? Gyermekkorában, majd zsenge ifjúságában iskolázásának gondjai vezetik keresztül-kasul a félországon, hiszen kilenc különböző iskola padjaiban ismerkedett a tudománnyal. Majd a nyomor és a kemény, szigorú apjával való összekülönbözése taszítja a soproni gyalogezred zöldhajtókás, sárgapitykés" közlegényei sorába, ahol bőven kiveszi részét a végeszakadatlan menetelésekből. Később színészként bolyong szerte a hazában: hajtja az éhkopp és az érvényesülés vágya. Ott látjuk a vedlett ruhájú, lyukas csizmájú, homorú hasú süldő-poétát a hepehupás országutakon bolyongani. A tél ' jege fagyasztja, a nyár heve pörköli, a tavasz és az ősz dermesztő esői csapkodják, de tűri a port, a sarat, a havat, s akár valamelyik vándortársulat ócska kordéján zötyög, akár gyalogszerrel rója a hegyeket és völgyeket, elszánt kitartással megy-megy előre sorsának újabb állomásai felé. Keserű s mégis játékos öngúnnyal írja ez időben egyik versében :. . . Ma itten, holnap ottan,Csak ez az élemény Csavargónak születtem,Csavargó vagyok én.Ami Petőfi szüntelen kerengőseiből számára és számunkra is a legfontosabb: olyan mélységesen és közelről ismerkedett meg a haza népeivel, viszonyaival, problémáival, a korabeli társadalom szerkezetével, a lakosság különböző rétegeivel s a tetejébe az ország változó tájaival, falvaival és városaival, hogy az 1840-es éveknek magyar valósága szélesebben tárult ki előtte, mint bármely más kortársa előtt. S miközben felfedezte az igazi Magyarországot, verseiben és útijegyzeteiben úgy meg tudta örökíteni a látottakat, hogy ma, több mint száz év után is, minden sorából frissen, színesen, érzékletes megjelenítő erővel árad. felénk egy régen letűnt koregész világa, annak külső képe és belső atmoszférája.1845-ben, 22 éves korában, végre szerény álláshoz jut: a Pesti Divatlapok segédszerkesztője lesz. Ám a lélektelen hivatali munka nem elégíti ki. Egyik versében sóváran felsóhajt:. . . Vándorolni. . . vándorolni, mint a Fecske, mint a gólya, szabadon ; Add e sorsot én nekem, teremtömi Hajdan ez volt a kivánatom.Barabás Miklós rajza 1846-bólKi a világba hát! összekapar megírandó verseire annyi forintocskát, amennyit a szűkkeblű kiadókból kivájni képes, aztán gyorsszekérre kap, elindul Eperjes felé. így történt, hogy a ma is hervadatlan Üti jegyzetek"-ben bemutatta a tisztelt publikumnak azt a Felföldet; ahol százezrek éltek, s ahol százezrek megfordultak már, de Petőfi sugárzó fekete szemein keresztül most újra s másként látták, mint az idáig. Ám ez az út nemcsak az úti jegyzetek varázslatos prózáját teremtette meg, hanem számos gyönyörű vershez is témát, élményanyagot adott. Ráadásul az ott született írások becses és találó anyagot tartalmaznak az adott korszakot kutató közlekedés-történész.ek számára ! Az akkori Magyarország idegenforgalmának" szinte valamennyi jellegzetességét megtaláljuk a kamaszos kedvvel, mennyei derűvel papírra vetett írásokban. Ne feledjük, még a saját hintójukon közlekedő hajdani uraságok számára is sok törődést és veszélyt jelentett a közlekedés. Hát még a lyukas zsebű Petőfinek ! Az utazás kényel-metlenségei, ha bosszantják is, de nem keserítik el: töretlen derűlátása sohasem hagyta cserben. Pedig már Gödöllő után megkezdődött a hajcihŐ az átkozottan rossz utakon : . Bebúttunk tár szekerünkbe s mentünk, mentünk, mendegéltünk. Hát egyszer csak döczögni kezd a bárka,de elannyira, hogy kénytelenek valánk kiszállni, ha úgy nem akarónk járni, mint nem tudom kicsoda, akinek csontjai izzé-porrá töröltek".Később, 1847-ben újból a Felföld felé veszi útját, de most már nemcsak az útiélmények sarkallják, hanem egy vívódó és diadalmas szerelem is. Kegyetlen, de igaz őszintesége mindig megveszte-gethetetlen. Mikor Debrecenbe ér, ahol ismeretlen színészfiúként néhány éve súlyos betegen, az éhhalállal küszködve töltött egy telet, az Üti levelek"-ben néhány tömör mondattal jellemzi azt a civis fészket, amelyet Ady még két emberöltő után is a Maradandóság Városa" jelzővel illetett: Voltál-e már Debrecenben barátom? Láttad-e a pusztai várost, vagy városi pusztaságot ? Ha porba vagy sárba akarsz fúladni, csak ide jöjj, itt legköny-nyebben czélt érhetsz ; de az orrodat jól. befogd, mert különben mielőtt megfullnál, a guta üt meg a szalonna szagnak miatta. Mennyi szalonnái mennyi hízott disznó van itt! a szellem mégis oly sovány, hogy csak úgy csörög a bordája, épen mint az ide való híres talyigás lovaknak. Itt ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak."Külön tanulmányt érdemelne a síksághoz, a pusztához való viszonya. Még ma is hálásak lehetünk a költőnek, hogy az addig lenézett, semmibevett, unalmasnak és kultúrálatlannak tekintett pusztát a természetimádó és a szabadságért rajongó népfi" szemén keresztül fogta fel, s látta meg a síkság rejtett szépségeit : . Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az Isten homloka ! Megállok közepeden s körül tekintek oly elragadtatással, milyet nem érez a schweizi az Alpeseken, milyet csak a beduin érez Arábia sivatagaiban, Mennyivel hosszabb utat tesz itt a nap, mint máshol! Megmérhetetlen a láthatár, s olyan mint egy kerek asztal, beborítva az ég világoskék üvegharangjával, melyet égy felhőcske sem homályosít. Az útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé dalán, mint fonalán a pók Némán merengve ül az ősnyu-galom a térségen, mint tűzhelye mellett karszékében a százéves aggastyán, ki az élet zajos napjait zajtalan szívvel gondolja át. Mily egyszerű a puszta és mégis mily fönséges ! de lehet-e fönséges, ami nem egyszerű/"Az utolsó mondat az írói realizmus lényegének ma is érvényes tömény kivonata.Minden érdekli, mindent észrevesz, ami jellemző és jellegzetes. Leleplézően eleven3