Felfedezők társasága I. [antikvár]

NYÁJAS OLVASÓ!A világ városaiban - legalábbis a valamirevaló városokban - az utas rábukkanhat egy bizonyos igénytelen ajtóra, ha nyitott szemmel bebarangolja a csendesebb kerületeket, és olyan dolgok után kutat, amelyeket nem rejtettek éppen el, de szándékosan úgy terveztek meg, hogy eltereljék róluk a figyelmet. Az útikönyvek egy szóval sem említik, a helybeliek számára pedig olyannyira megszokott látványt jelent, hogy eszükbe sem jutna felhívni rá a figyelmedet. Én azonban elárulhatom neked - sőt, meg is mutathatok neked egy ilyen ajtót -, hogy rendesen három jellegzetességet láthatsz rajta vagy körülötte: egy zászlórudat, egy viharvert címert, és a latin Cognoscere" mottót valamely formában.Ezt követően arra leszel figyelmes - hacsak nem szaladsz tovább az ajtóra vetett egyetlen felületes pillantás után, amiből az utazók egy bizonyos osztálya tudomásom szerint valóságos sportot űz -, hogy az ajtón nincsen zár; s hogy a világ bármely zugában jársz is éppen, benyitva egy török futószőnyegre lépsz, és tompa nyikorgást hallasz, amint az alatta lévő padlódeszkák meghajolnak súlyod alatt. Egyszerre megcsapja orrod a szantálfa, a szivarfüst, a fegyverolaj, a dohos papír és a kikészített állatbőrök szaga. Körötted mindenfelé trófeákat és egyéb úti emlékeket látsz, s újra meg újra szemedbe tűnnek a térképészet és a tengerhajózás motívumai. Igazság szerint a díszletek oly hangsúlyozott