Honfoglaláskori magyar mondák képekben [antikvár]

A fedőlapok szélei, sarkai kissé kopottak.
Tábortűz töri meg az est homályát. Körülötte emberek kuporognak - munkában megfáradt férfiak és nők, de legfőképpen gyermekek és fiatalok. Tekintetüket egy barázdált arcú, ősz szakállú aggastyánra szegezik, kinek szavait lankadatlan figyelemmel lesik. A jó öreg pedig egyre csak mesél - történeteket regél a távoli múltból. E mondákban sorra életre kelnek a daliás vitézek, dicső királyok vagy éppenséggel a sohasem létezett mesebeli lények. Históriánk korai időszakaiból sok történelmi monda maradt fenn. S bár ezek megszépítik, mesés keretbe foglalják őstörténetünk, honfoglalásunk, kalandozásaink és államalapításunk fontosabb eseményeit, mindenképpen választ adnak jó néhány a mai fiatalokban is felmerülő kérdésre: Kik is vagyunk valójában? Hol éltünk és mivel foglalkoztunk, mielőtt letelepedtünk Európában? Miben rejlik a "magyar csoda", mely lehetővé tette több mint ezeréves fennmaradásunkat, míg a többi pusztai népek - hunoknak, avaroknak, besenyőknek és kunoknak - csak a neve maradt fenn. Nemrég ünnepeltük honfoglalásunk 1100 éves évfordulóját, pár év múlva pedig államalapításunk milleneumát fogjuk méltatni. Ebből az alkalomból dolgoztam fel néhány mondánkat képes történet formájában. A rajzok elkészítésekor a kor jeles szakértőjének, László Gyulának a munkáit vettem alapul, hogy minél hitelesebben ábrázoljam honfoglaló elődeink ruházatát, fegyvereit és használati eszközeit. Munkámat azzal a reménnyel ajánlom minden, a magyar nép történelme iránt érdeklődő fiatalnak, hogy kedvet kapjanak múltunk alaposabb megismeréséhez.