Keresztyén Igazság 1939. szeptember [antikvár]

Részlet:Az üdvösség útjaA szí és a igazság találkozása a kezdet. Olyan könnyen tudomásul vesszük, és az égető kérdéseket kergetjük. Holott merő ellentéte ez a szinte egyeduralkodó viszonynak, az értelem - igazságnak. Vajon nincs-e itten égetőbb kérdés számunkra, mint minden aktualitás? Csakugyan az az igazság, amit olyan jól ismerünk, vagy amire magunktól rájöhetünk? Igazság az, amit elég tudni? Elég az, ha bibliai gondolatok motoznak a fejünkben?Az az igazság, aminek a szívünkhöz van köze, milyen újnak, félelmesen felségesnek mutatkozik. Mi a kinyilatkoztatás igazságairól szeretünk beszélni, - pedig eleven, megtörtént igazság; nem más, mint az ember Jézus. Nem keresztyén eszmét példáz ez a názáreti Jézus, amely rajta kívül és tőle függetlenül is megáll, mint teszem azt, hogy Isten szeret és az összetört szívű embert fiává fogadja. Élő és személyes igazságról van szó. Arról a Jézusról, aki a Krisztus, akiben az élő Isten szeretete testesül meg. Rajta kívül nincs szeretet, csak szent harag. Jézus maga az Igazság, akiben hozzánk jött Isten, hogy szeressen, hogy keresztültörjön végromlást reánk zúdító ítéletén és a mindent elsöprő kárhozat irtózatán.