Köz-gazdaság 2011. február [antikvár]

I : V t GALBACS PETER A MAINSTREAM KÖZGAZDASÁGTANI ELMÉLET IRRELEVANCIÁJÁRÓL - EGY METODOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉS Az utóbbi időben a hazai közgazdaságtudományi közbeszédben is feltűntek a mainstream közgazdasági elmélet sikertelenségét hangoztató vélemények. P A kritikám adott Itatékony válasz nem merülhet ki gazdaságlmlitikai és törté- fe nelrni példák felsorolásában. Sőt, ahogy látni fogjuk, ezek az okfejtés szem-pontjából mellőzhetők is. Ennek me^elelően kísérletet teszünk a jnainstream ¦ közgazdaságtan gondolkodásmódjának azonosítására és reprodukálására, s ezen felismerések talaján állva meghatározzuk a főáramú közgazdaságtannal szembeni kritikák releváns irányát Érvelésünk lényege annak bizonyítása, hogy a tiszta elméletként megjelenő mainstream közgazdaságtan csak bajosan kritizálható az adekvát gazdaságpolitikai ajánlások megfogalmazásának hiánya miatt 1. BEVEZETÉS Az utóbbi időben a hazai közgazdaságtudományi közbeszédben is feltűntek a mainstream közgazdasági elmélet sikertelenségét hangoztató vélemények. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy a főáramú közgazdaságtan válságban van, hiszen elveszítette jelentőségét a valóságos életproblémák szempontjából. Ha igaz is azonban, hogy a valóságos viszonyok és a közgazdasági elmélet közti kapcsolat szakadozottá vált, az eltávolodás még mindig több okból eredeztethető. Ezek között csak egy a fent említett vélemények által sugallt, amely szerint tehát - már ha helyesen interpretáljuk ezen álláspont mondanivalóját - a főáramú közgazdasági elmélet nem képes a valós gazdaságpolitikai problémákra adekvát válaszokkal szolgálni. Ez kétségkívül súlyos probléma lenne. Másként fogalmazva ez azt jelentené, hogy az elmélet valamiképp elmaradt a valóság mögött, vagyis nem a közvetlenül megélt problémákra, illetve nem a minket, ma foglalkoztató problémákra kínál megoldást. A távolság azonban akkor is jelentkezik, ha a gyakorlati gazdaságpolitika nem ismeri fel az elméleti válaszok helyességét. A közgazdasági elmélet ekkor ugyan releváns problémákra kínál adekvát megoldásokat, ezek azonban kihasználatlanok maradnak. Ez a tudomány egyfajta kommunikációs problémája lenne, hiszen ez azt jelentené, hogy a tudomány képtelennek bizonyul a helyes válaszok érthető üzenetként való megfogalmazására -ez semmiképp sem jelentheti azonban az elmélet irrelevanciáját. A kritikára adott hatékony válasz nem merülhet ki gazdaságpolitikai és történelmi példák felsorolásában. Sőt, ahogy látni fogjuk, ezek az okfejtés szempont- A szerző köszönettel tartozik Vigvári Andrásnak útmutatásáért és fogalmi kiigazításaiért, Vígh Lászlónak zavarba ejtő kérdéseiért, Téglás János Vencelnek a szöveg korábbi változatához fűzött megjegyzéseiért, a továbbgondolást segítő felvetéseiért, Bognár Lászlónak az Arisztotelész-fordításért, illetve anonim lektorának, akinek javaslatai alapján sikerült a szöveg egynémely aránytalanságának kijavítása és homályos pontjának tisztázása. Külön köszönet Mezei Balázsnak. Minden hiba a szerzőt terheli.