2000 1991. szeptember [antikvár]

Részlet: "Közepes Európa Szerbhorvát a szoba-szomszédom. Méghogy a szerbhorvát egy nyelv lenne? Ugyan kérem. Ez a kissé megviselt negyvenes úr, aki pár napja Zágrábból érkezett a bécsi intézetbe, hogy történeti tanulmányokat folytasson, családilag több száz éve él kutya-szerbként Horvátországban, felesége szín-kroát orvos (ezidőszerint állandó katonai mozgósításban), egyszerre gyűlölik a csetnikeket és az usztasákat, bírálják Milosevicet és Tudjamant, pártolják a horvátok békés elszakadását és a velük szakadó szerb kisebbség autonómiáját - egyszóval, hogy Tudjman bán északi fegyverbarátait idézzem: mindketten hazaárulók, aljas kútméregzők, esetleg csillagszeműek is. Csúsok lettünk A szobatársamat percenként zaklató bécsi újságírók nem tudnak mit kezdeni makacs szerbhorvátságával. Az ő Délszláviáról szóló előadásában ugyanis bőséggel szerepelnek jó szerbek és rossz horvátok is (nem mind csetnik, aki botlik - mondaná, ha törné nyelvünket), miközben az alpesi sajtó szeretne úgy tenni, mintha a határra vezényelt marcona osztrák katonák látványa kényszerítette volna a szerb szoldateszkát, hogy meghátráljon Szlovéniában és ne rohanja le azonnal Horvátországot is. Ausztria végre megnyert egy háborút Szerbia ellen! - melegednek a szívek a császárvárosban. S híznak a májak is, amikor az itteni polgárok a legfrissebb belgrádi koholmányokat olvassék a bécsi kamarilla antiszerb cselszövéseiről."