Apollo 2. [antikvár]

Európa és a humanizmus Elmondotta a Coopération Intellectuelle Í9S6. jún. 9-iki budapesti ütésén:* Thomas Mann. Hölgyeim és Uraim! Áz az angolnyelvű előadás, melyet éppen most valamennyien oly nagy örömmel és élvezettel hallgattunk, számomra még különös elégtételt is jelent azért, mert enyhíti kissé azt az ellenem felhozható vádat, hogy én is anyanyelvemen szólalok fel. Ámde ezt nemcsak azért teszem, hogy megbeszéléseink tárgyi sokszínűségét gazda gítsam; jóval komolyabb és mélyebb ok késztetett rá. Ügy látom ugyanis, hogy a mai körülmények között nem minden gúny- vagy pátosz-nélküli helyzet az, ha én, mint német, német nyelven szállok síkra ama hit mellett és állok helyt ama meggyőződésemért — mely engem szót kérni késztetett, — hogy a nyugati műveltség alappillérei mindig a kereszténység és a Földközi-tenger partvidékein kifejlődött antik kultúra voltak és maradnak; ha kinyilvánítom azt a felfogásomat, hogy minden nép, amely ezen alappillérek bármelyikét feladná és megtagadná (mert nem lehet megtagadni az egyiket, anélkül, hogy ezáltal a másik is veszendőbe ne menne) az európai népek szellemi és erkölcsi közöss^éből kizárná magát. Ezt a meggyőződésemet tehát, Hölgyeim és Uraim, mint német ember, német nyelven nyilvánítom ki. Tagjaink névsorában nevem mellett ott áll a szó: Allemagne, Deutschland. Ez pedig kétségkívül azt a Németországot jelenti, amely maga is e hit alapján áll és amellett kitart, és ajnelynek nevében ért az a megtiszteltetés, hogy itt szót emelheteJc. . * A nagynevű író és gondolkodó a magyarnyelvű közlés jogát szives volt az ApoUonak átengedni. 12