Az Ujság Vasárnapja 1930. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a 2. számból: Szakitás. Most érzem, hogy mennyire szerettem. Soha - sohasem szerethetek igy mást. Miért kellett ezt megérnem?... Tegnapelőtt összevesztünk és én kértem, hogy ne hagyjon el, de ő szemtelen volt és gőgös és arrogáns... és édes... és drága... (Egy kis sirás, de azután megnyugszik.) Tegnapelőtt összevesztünk és tegnap már nem jött értem és én hazarohantam és bezárkóztam és folyton sirok, már egészen vörös a szemem és az orrom, de azért sirok. Nagyon-nagyon szerettem és őrülten boldog voltam vele. De csak rövid ideig tartott. Ez a két év ugy elröpült abban a nagy boldogságban, mint egy gyönyörü álom.