Egyedül vagyunk 1940. október [antikvár]

Éppen két esztendeje, hogy folyóiratunk első számát kiadtuk. Az első szám még egy szűk határok közé szorított kilencmilliós kis országnak készült. Második számunkban már a visszatérő felvidéki magyarság vezéréhez írtunk nyilt levelet, hat hónap mulva Kárpátalja visszavételét ünnepeltük. Ma pedig, pontosan a második évfordulón, a kilencvenezer négyszögkilométeres kis országból elérkeztünk a százhatvanezer négyszögkilométeres, tizennégymillió lakosú, új magyar birodalomba. Két esztendő izgalmas állomásai után egy világokat megrázó háború kellős közepén vér nélkül érkeztünk el az országgyarapodás legszebb, legnagyobb örömünnepéhez: nemcsak Észak-Erdély hagyományban, kultúrában oly gazdag magyarságát ölelhetjük szabadon magunkhoz, hanem újra mienk a legősibb, legtisztább, legéletrevalóbb, legszaporább magyar törzs őshelye, a Kárpátok délkeleti szegletébe zárt Székelyföld.