Havi Magyar Fórum 2002. szeptember [antikvár]

Szentmihályi Szabó Péter: Régen itt volt Magyarország Álmomban bármerre mentem, rosszarcú emberek ültek s röhögtek a parlamentben. Bizony, rajtunk röhögtek. Figyeld, fiam, amíg teheted, naponta szűkül a szabadság, s ró egyre kisebb köröket, aztán bekerítik, levadásszák. Figyeld, fiam, csörren a bilincs, kéjesen lendül a gumibot, lassan megindul a kék sorfal, pajzsok mögül a rend vigyorog. Hagyjuk nekik itt e rendet, elnököt és parlamentet, választási bizottságot, az egész köztársaságot, lapjaikat, tévéiket, könyveiket, zenéjüket. sztárjaikat, bankjaikat, bevásárlóközpontjukat, lássuk már be, hogy hiába, menjünk vissza Ázsiába, hagyjuk itt magyar hazánkat a romáknak, a románnak, az osztráknak, a zsidónak, szerbnek, svábnak, meg a tótnak, hozzák helyre, amit együtt már olyan jól el is toltak, eltolták a várainkat, eltolták a hegyeinket, eltolták a folyóinkat, szavainkat, hiteinket!