Bővebb ismertető
Egy becsült politikus arcképéhez
(Csurka Istvánnak)
Én nem vizslatom élted útját,
csak lángoló lelked csodálom.
Nem is akarok tőled semmit
- érvényesülni minden áron -
Vitázom, helyeslek, fejet hajtok
előtted - tudva szívós voltod -
hiszen hosszú évek során át
lelkesen hazánk gondját hordod.
Ütőerén a kezed, látni -
s mint a tapasztalt orvos vagy a pap:
testünk és lelkünk meggyógyító
orvosságokat még javallhat.
Az "amor gentis populique"
lángol benned és nem adod fel.
Ütőerünkön tartod ujjad,
és nem törődsz sérelmeiddel.
Elemzéseid mint az éjben
fényük árasztó izzólámpák;
bárcsak körükben a kortársak
a zárhoz nyitó kulcsot látnák!
Két végén égő gyertya vagy tán?
Emészted magad holtig égve?
Mert mire van szüksége itt ma
a magyarnak hite, erénye,
s összetartó lánca lazultán,
mint embersége és tisztességre-
2002. november 18-
Kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus. 1934-ben született. Irodalmi munkásságát elsősorban drámaíróként folytatta.
A rendszerváltás idején aktívan részt vett a monori, illetve a lakiteleki találkozó munkájában, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1
993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt. Csurka Péter újságíró fia és Csurka László színművész bátyja.