Havi Magyar Fórum 2005. március [antikvár]

Czegő Zoltán: Március morzsáin delelve Kirakom fiam, leányom játékait, babák, katonák, csigaházak, apró bútorok - megdermedek a fölismeréstől: véglegesen bebútorozva az életem. Elevenít a remény és a tudat adrenalinka: az övék még nem egész. Előszedem márciusi relikviáinkat, töredezettek, kopottak, mint fekete-fehér ólomálom az éjszakákon. Muszka barnamedve horkol az emlékek halmain, őrzi az erő és a sokaság, a császár és cár álmát az ő kegyükben fölvergődött csatakos sok inas. Mert olyan ez a mi népünk, hogy aki innét el- s átpártol, annak mindiglen is könnyebben hámlott a hárs, és volt, lesz mit aprítania a tejbe.