Havi Magyar Fórum 2005. szeptember [antikvár]

Kiss Dénes: Ősrobbanás Sorsom magam elleni vétkezés amit változtathatnék szép kevés Zavart kényszer már az is hogy élek Alkalmatlan rá a test és a lélek Anyám örökké napszámban kapál A harmatgyöngyös hajnali határ nagybirtokosa s járok vele én Párta-csillagok fénylenek fején Az idő meg csak áll és álldogál nem ömöl semerre nem folydogál nem zajlik nem árad nem is suhan Van akár a lét nagyvonalúan A múlás nesztelen és nem visít nem kiabál csak csöndben semmisít Nem csörrennek arcomon a ráncok bár úgy hordom őket mint a láncot Hol az éj a nappalba torkollik át ott ömöltesd fénybe az éjszakát örök forgás! Az egyharmad élet elveszett eleve semmivé lett Nincs sehol le föl előre vége és nem lehet semminek kezdése Magam is alaposan kivártam hogy ott legyek az ősrobbanásban