Kapu 1998/10. [antikvár]

Kedves Olvasó A levelekkel együtt hullik, múlik az idő. Sok-sok esemény zajlott hátunk táján. Szeptemberben megünnepeltük a KAPU tizedik évfordulóját. Olcsón megkaptuk a MÚOSZ földszintjét, ahol ihaj-csuhaj közel száz ember összesereglett. Terikénk (gazdasági igazgatónk és könyvelőnk) tanyáról beszerzett disznóságokat tálalt finom homoki borok társaságában. Csak két ifjú költő rúgott be, elhanyagolható jeleneteket kreálva... amúgy az est jól sikerült. Sok-sok régi munkatársat, szerzőt üdvözölhettünk, ahogy jeleztük, barátainkat és ellenségeinket szívesen láttuk. Jöttek is. Ezzel deklaráltuk, hogy nem haragszunk senkire, s ígérem, hogy ezentúl sem fogunk. Ismét a hétköznapok következnek, sok bajjal gonddal. Még mindig izgulunk és félünk olyan dolgoktól pl., hogy a Magyar Televízió nyár óta nem fizeti a levetített filmünkért járó pénzt, vagy hogy álladóan emelkednek a papírárak. Hát igen, már nincs magyar tulajdonban papírgyár... s folyóiratunk alapanyaga annyiba kerül, mint az EU-ban. Viszont nem kérhetünk annyi pénzt az újságunkért, mint az EU-ban, mert Önök sem kapnak akkora fizetést, mint az EU-ban. Tetszenek érteni? Meg is szűnt néhány újság a közelmúltban. Elképedtem, hogy milyen ráfizetésesek voltak. Mert ugye most derült ki ez is, hogy a Postabank megrendült. Persze volt politikai háttere is a dolgoknak. Mondhatnám, hogy elegánsabban is lehetett volna intézkedni, mondjuk a Kurír kapcsán. Ezt hangoztatom én, mint Bagarja a béke barátja, még akkor is, ha tudom, hogy az előző rezsim hatalmasai a nemzetibb szellemű lapokkal sem bántak kesztyűs kézzel.