Kapu 1998/2. [antikvár]

Kedves Olvasó Ezen a szép, gerlebúgásos februári, nyári napsütéses reggelen most nem levelet kéne írni Önöknek, hanem a lépcsőházat kellene felmosnom. Fentről lefelé a három szintet. Mert házmester lettem. De azért megtartottam főszerkesztői és alapítvány elnöki funkciómat is. Úgyhogy most nem irogatok Önöknek a viszálykodó pártokról, a tíz éves lapunkról, a politika bűzös bugyrairól, hanem elmesélem házmesterségem hiteles történetét. Mert ez politikai és etnikai következmény, mert ez az szituáció tükrözi a média helyzetét és a mai Magyarországot. S ez volt a függetlenségünk egyik "ára" is. A nagykörútról nyíló nap utca a VIII. kerület romos részébe vezet. Néhány napja három utcával odébb járókelőket temetett maga alá a kőkerítés, s egy kisgyermekes anya meghalt, többen megsebesültek. Akik látták szerkesztőségünket, szánakozó tekintettel nézték munkahelyünket - aminek a bérleti díját is éppenhogy ki tudjuk fizetni. Tíz év alatt elértünk annyit, hogy nem megtűrtek, hanem bérlők lettünk, immár második éve. A redakció egy háromszintes épület udvarának hátsó részén lévő épületecske.