Kapu 2000/05. [antikvár]

Kedves Olvasó, nagyon sok írni való szaladt tollam alá, e korai kánikulai napon. Korai, mert júliusban és augusztusban gyilkol és áld így a nap. Ellentmondások az idén az évszakok. Belvíz, árvíz és aszály - a Kárpát-medencében. Midőn e sorokat írom, hatalmas tömeg emlékezik a Hősök terén Trianonra. Sokaknak fanyalgást és gondolatelhessegető mozdulatokat teremt e szó az arcán. Trianon. Az elmúlt évtizedek beidegződése szinte személyes üggyé vagy mondhatnánk, magánüggyé devalválta ezt a szörnyű magyar élményt. Régebben viszolyogva a félelemtől elhallgatták-hallgattatták el "jaj mit szól a kisantant és Moszkva?!" most meg: "Jaj mit szól Európa?!" Mintha egy súlyos betegséget titkolnánk saját magunk elől. Pedig megkisebbedett országunk mai lakosai közül minden negyedik az elszakított területekről származik. Bolond az is, aki mégiscsak ábrándozik arról, hogy vissza kéne csatolni az elragadott területeket. Mindenki tudja, hogy ennek nincs realitása, ennek nincs értelme. Jövőnk csak egy lehet: a megszűnt, légiesített határok között békésen együtt élni.