Kapu 2007/02. [antikvár]

Kedves olvasó, göthesztő influenzámmal karöltve körbesétáltam rügyező, virágzó kertemet. Egy bolond rigópár fészket rakott a falra futó borostyánba.. s benne tojások. 2007. február idusán +15 fok társaságában. Kis japántyúkocskáim boldogan káráltak, pökhendi-tarka kakasuk mellett. Szinte zsongott a kert. Talán ettől a zsibogó hangtól nem hallottuk, hogy a kormány a rendőrséget lövette. Mit nem találok ki! El ne higgyétek! Nem, nem, nem igaz! Valaki vagy valakik Kalasnyikovval sorozatot húztak az üvegpalota falára. Pont arról a néhány méteres helyről, ahová egyik kamera sem lát. Hát ugye ezt belülről lehet megállapítani. Na, miket írok megint?! A kezemre ütök. Biztos, hogy nem igaz az előző állításom. Szóval, lőttek a BRFK-nak! Sebesült, halott nem volt. Hála istennek! Valaki vagy valakik játszanak a tűzzel. Csak le ne égjen az ország! Mások szemében már úgyis leégtünk. Kezd elfajulni a magyar békétlenség. A szembenállók semmiféle kapaszkodót nem találnak ellenfelükkel, ami összekötné őket. S mindezt a kétfelé vezetett nép szenvedi meg. Nincs összefogás, nem megy a munka, nincs termelés. Igaz, nincs is mivel. A multik meg viszik ki a pénzt...