Kapu 2007/03. [antikvár]

Kedves olvasó, amarilliszek, orchideák és egyéb trópusi virágok kínálják színeiket kis melegházamban. Ők naptár szerint virítanak. A kertem most beelőzött. Korábban robbantak a virágrügyek és a bimbók, s mindenféle színek tarkítják zöld gyepemet. Az aranyesők és nárciszok elvirágoztak, s bimbóznak a következők, de közben rettegek az elmaradt téli fagytól. Mostanában koszorútartozékoknak tekintem virágjaimat... bizony-bizony egyre több koszorút rendelünk halottainknak. A halál itt ólálkodik szerkesztőségünk környékén. Az élet rendjét nem bolygatva, sajnos, természetesnek tűnő folyamat ez. Döbbenetes, hogy lapunk jövőre húszéves lesz! Aki ma nyolcvanéves, hatvanesztendősen kezdett publikálni nálunk. Az idő meg eljár felettünk, mi meg temetésekre járunk el... húsz év nagy idő. Mondhatjuk: egy emberöltő harmada. Most lesz Erki Edit emléktáblájának avatása. Életében olvasószerkesztőnk, később könyvszerkesztőnk volt, míg a rák le nem tarolta két és fél évvel ezelőtt. A ház, ahol élete utolsó éveit morzsolta, ezentúl márványtáblát hord a falán, Erki emlékét örökítve... hát igen, ide hordtuk a kéziratokat.