Bővebb ismertető
Kedves olvasó,
oly vakító napsütés szikrázott a mai csípős-hűvös reggelen, hogy vibrált a szemem, s csak a bazsarózsáim rózsaszín habja nyugtatta meg látásom. Az első pipa gyönyörével jártam körbe a fakadó bokraim zegzugait. Gyümölcsfáim elvirágoztanak. A szőlőkacsok nyújtózkodnak. Már csak a birsalma és naspolyafán kering sok-sok kis apró fehér virág. Ilyenkor oda kell figyelni a takaró, azaz az aljnövényzetre. Virágos foltjaikra, melyek évről-évre terebélyesednek. Agresszívak és el akarják foglalni egymás térfelét. Demokratikus eszközökkel nem tudom megakadályozni más növényeket elnyelő burjánzásukat. Marad a kapa és az ásó. Radikálisan kiemelem a túlnövekedéseket és elajándékozom az utcabelieknek, akik ilyentájt kérdezősködnek, van-e valami felesleg. Az illatfelhőt lehelő gyöngyvirágszőnyeg harmadát is ki kell ásnom. A gyönyörű, kedves virág jó néhány növényemet eltaposta, maga alá gyűrte. Neki az ásóval!