Kommentár 2008/1. [antikvár]

Kommentár • 200811 - Közjö És kapitalizmus Szalai Akos — Szepesi Balázs MIT NEM TUDUNK A MAGYAR KAPITALIZMUSRÓL? Jelentéstervezet a magyar kapitaliz/nus állapotáról* Egy idegen ország nagyvárosában, a kirándulás, nyaralás utolsó napján elérkezettnek látjuk az időt, hogy ajándékot vásároljunk az otthoniaknak. Be is tévedünk egy boltba, ahol megtetszik egy óra. Már régóta szeretnénk meglepni feleségünket/férjünket/barátunkat/barátnőnket) egy órával. Ráadásul a megpillantott darab első ránézésre olyan, amilyet elképzeltünk, és az ára is kedvezőbb, mint itthon lenne. Megvesszük az órát? Függ a válaszunk attól, hogy az említett város Torontó, Stockholm, Moszkva, Sanghaj, Kairó vagy Lima? Elképzelhető, hogy egyik városban nagyobb bizalmatlansággal forgatjuk majd kezünkben az ajándéknak szánt órát, mint a másikban? Túlzás azt gondolni, hogy azokat a helyeket, ahol nagyobb a bizalmunk az ismeretlen kereskedőben, inkább soroljuk a kapitalista világhoz, mint azokat, ahol gyengébb? („Kapitalistábbak" — mondhatnánk, ha lenne ilyen szó.) A kapitalizmus lényege az együttműködés, a csere, amely viszont nem létezhet bizalom nélkül. Jó kapitalizmusról csak akkor beszélhetünk, ha a bizalom infrastruktúrája kellően erős. Ezt állítjuk a következő oldalakon. Ez képezi a tervezett jelentés alapgondolatát. Nem sokat tudunk a magyar gazdaság működéséről, nem tudjuk, mennyi felesleges terhet, költséget jelent a magyar társadalom, a magyar kapitalizmus számára az, hogy bizalmatlanok vagyunk (és tapasztalataink alapján bizalmatlanoknak is kell lennünk) egymással szemben. De a bizalom megteremthető — segíthetnek különböző társadalmi intézmények, vagy akár az állam is. Feladatunk, hogy megértsük: mit tehetünk közösen ezért. Erről, a magyar kapitalizmus állapotáról kíván szólni a javasolt Jelentés a magyar kapitalizmus állapotáról. Ha megismerjük ezeket a viszonyokat, akkor hitelesebb képünk lesz arról, milyenek a magyar gazdaság hosszútávú esélyei. A reálisabb önkép segít megszabadítani mind a hiú ábrándoktól, mind a megalapozatlan frusztrációktól. A magyar elit a hazai viszonyokat gyakran külföldi, „modern" mintákkal összevetve értékeli, megoldási javaslatai „a progresszió vívmányainak" minél gyorsabb és teljesebb átvételére irányulnak. Más félperifériákhoz, például Dél-Amerikához hasonlóan bele szoktunk esni abba a hibába, hogy a társadalmi vi- * A Kommentár 2007/6. számában jelent meg a Közjó és Kapitalizmus Intézet Alapító Nyilatkozata. A szervezet feladatának tekinti a magyar kapitalizmus állapotának figyelemmel kísérését, illetve a működését elősegítő javaslatok megfogalmazását. Ennek egyik eszköze az a tervezett jelentés, amelynek első témavázlatát foglalja össze az alábbi cikk. A cikk két szerzője a jelentés előkészítésére az intézet által felkért szakértői csoport tagja. A szakértői csapat további tagjai: Bálás Gábor (Budapesti Gorvinus Egyetem), Gál Róbert (TÁRKI), Mike Károly (Budapesti Gorvinus Egyetem). Az alábbi szöveg a két szerző véleményét tükrözi, azért őket terheli a felelősség. A szerzők azonban köszönettel tartoznak rajtuk kívül Gsite Andrásnak, Kata Péternek és Kristóf Lucának roppant hasznos segítségükért.