Kommentár 2011/4. [antikvár]

Kommentár 201114Lánczi AndrásMÁR CSAK EGY ÉRTELMISÉGI MÍTOSZ MENTHET MEGBENNÜNKET?A száz éve született Bibó IstvánrólOlvasgatom a Bibó István születésének századik évfordulójára írt rövidebb-hosszabb írásokat, tanulmányokat. Olykor belenézek az eredeti bibói szövegekbe is, a könyvekben ott vannak az aláhúzogatásaim, még az 1980-as évekből. Pályakezdő középiskolai tanárként igyekeztem megérteni, miért éppen Bibó, miért Lukács György az autentikus kádári világ értelmiségének divatos szerzői. Hogy léteznek divatok, intellektuális divatok is, azt Georg Simmeltől tanultam meg. Később arra is rájöttem, hogy a divatot az különbözteti meg a hatástól, hogy a hatás ha egyszer kialakult folyamatos, a divat pillanathoz, hangulathoz, meghatározott érdekhez kötődik. Rám Bibó István szerzőként nem gyakorolt, emberként pedig nem gyakorolhatott hatást, mert nem ismertem. Hiszek az emberi példák erejében, hiszek mítoszképző személyiségekben, tudom, hogy hit és racionalitás kettőssége határozza meg gondolkodásunkat. Azt is értem, hogy az értelmiség nagy része azért érzi magát különbnek, mert az erkölcs és politika viszonyát az előbbi szemszögéből vizsgálja, mert az erkölcsé magasabb szempont, mint a politikáé. Bibó is ennek volt a képviselője, ezért válhatott szinte politikai oldaltól függetlenül példaképpé, követendő gondolkodóvá az értelmiség szemében még akkor is, ha Bibónak erős fenntartásai voltak az értelmiség és hatalom viszonyát illetően.Bibó testesíti meg a magyar szocialista reformértelmiséget, melynek gyökerei talán 1956-ig, de egészen biztosan az 1980-as évekig nyúlnak vissza, a teljes képet nézve pedig a felvilágosodásig. Ennek az értelmiségi szemléletnek a lényege, hogy a hatalom természete kalodába fogható a racionális, felvilágosult és erkölcsi elveken alapuló politizálás révén. S mivel a politika mindig leveri az erkölcsi elvek és normák mércéjét, hát annál rosszabb a politikának. Ezért szemben Bibóval mindig készen áll az antipolitika politikai elvvé emelésére, ami együtt jár az értelmiség politikussal szembeni gőgös fölényének kimondásával. A Bibó utáni értelmiség jobb- és baloldali egyaránt azt gondolja, hogy a politika természete végsősoron megváltoztatható, vagy úgy, hogy értelmiségiek lesznek politikussá, vagy úgy, hogy a politika értelmiségi tevékenységgé szelídíthető. Egyik sem járható út, ezt éppen Bibó sorsa mutatja.Bibó sajátos keverékét adja a magyar romantikus-historicista konzervativizmusnak, a nyugati felvilágosultnak, a természetjogi normativitásnak (miszerint az igazság* A tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetem 4-.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005. számú TÁMOP program Hatékony állam, szakértő közigazgatás, regionális fejlesztések a versenyképes társadalomért" alprojektjé-ben, az Állam és polgárai" műhelyben készült.