Kommentár 2017/1-6. [antikvár]

Részlet a műből: VILÁGÍTÓTORNYOKRÓL Békés Márton A VILÁGÍTÓTORONY HEROIZMUSA „Világítótornyok - partra, zátonyra, szirtre, szigetre, sekély tenger fenekére épített toronyalakú hajózási jelek, amelyek hajózásilag fontos vagy veszélyes vizeken a hajósnak a tájékozódást megkönnyítik, a kikötőbejáratokat megjelölik." {Révai Nagy Lexikona, XIX., Budapest, 1926, 337) Mi a világítótorony ? Alighanem kultúránk egyik leggazdagabb jelentést hordozó szimbóluma, széles asszociációs mezeje, metaforák kiindulópontja és gondolkodásunk magyarázatra sem szoruló jelképe. Nem véletlenül, hiszen a világítótorony egyidőben született azzal a civilizációval, amely a zsidó-keresztény morál és a görög-római szellemi-intézményi rend egymást a legkülönfélébb változatokban átható keresztezéséből született. Ennek a két tengelynek az origójában magasodik a világítótorony s annak ideája, amely gyakorlati útmutatóként és átvitt értelemben vett orientációs pontként egyaránt szolgál; megmutatva, hogy merre találhatók szilárd alapjaink, hol a sötétből kiutat jelző világosság. Közelebbről pedig jelzi a lakott területet, a biztonságot, a megpihenés és az otthon helyét, amikor a vízen járó bátraknak fény segítségével mutatja, merre van az emberi világ, pontosabban az ember világa. A világítótorony tehát első megközelítésben messziről is látható tájékozódást segítő magaslat, a fény őre. Másodszor a világítótorony egzisztenciális jelképeink egyik legerősebbike, hiszen a második legfontosabb kérdésre adja meg a választ: hol vagyok én? Az első világítótornyot Fárosz szigetén emelték, amely a Ptolemaida-dinasztia Egyiptomjának ősi központjának, Alexandria városának kikötőjéül szolgált. A Nílus-delta nyugati szegletében lévő sziget világítótornyát összekötötték Alexandriával egy 1200 méteres móló révén (ez volt a hét stádiumnyi hosszúsáról nevét kapó Heptastadion). Ezzel létrejött a városhoz vezető híd és ideálképe, amelynek kiindulópontját a fény jelzi. A világítótorony olyan gazdag jelentéstartománnyal rendelkezik, hogy szemiotikailag kultúránk szuperkódjának nevezhetjük. Mi lehetne kifejezőbb a szellem felsőbbrendűségére vonatkozóan az első könyvtár szomszédságában emelt első világítótoronynál? Schopenhauer párhuzamot is látott az emberi kultúra két legmaradandóbb alkotása, vagyis a világítótorony és a könyv között, mondván: „Könyvek nélkül lehetetlen volna a civilizáció fejlődése. Ezek ugyanis a változás motorjai, ablakok a világra, amint a költő is mondja, »az idő tengerében álló világítótornyok«. Társak, tanítók, varázslók, az elme kincstárának sáfárjai - a könyvek nem mások, mint az emberiség nyomtatva." A könyv fároszi tárgy. A II. világháború alatt például bibliofil, művészi borítóval ellátott könyveket gondozott a Szabó-Froreich Antal könyvtáros és Szécsy János által alapított Pharos Kiadó, amelynek minimalista