Kommentár 2017/2. [antikvár]

Részlet a folyóiratból: Bödők Gergely: Béke-les - szarajevói és montenegrói útirajz Még szúrnak és túlságosan élesek a képek, de a zajok legalább tompán törik meg a csendet. Utoljára összesítjük a holminkat, idegesen és sietősen ellenőrizzük az iratokat és túrjuk át újra a csomagot. Sok teendő mindenesetre már nincs, még egy gyors kávé belefér, és mehetünk is. Mikor kilépünk az utcára, a pocsolyák felszínén megcsillan a szórványos közvilágítás fénye, jelezve, hogy rongy ez az idei tél is. Pár perccel múlt négy. Indulunk. Úgy hisszük, messzire menni hajnalok hajnalán a legjobb. Ilyenkor az éjszaka még nem ágyazott be gondolataink után és a nyomában koslató derengés halkszavú sürgetésének hála a felkelő nap már úton talál. Ahogy aztán halad velünk a kocsi, rendszerint észre sem vesszük, mikor szelídül át bennünk a várakozás feszültsége az utazás izgatottságává.