Kommentár 2019/1. [antikvár]

' r I 1$' UJ JOBBOLDAL BÉKÉS MÁRTON .M Az idő nem gyorsul, csak a benne zajló változás sebessége. A drámai technológiai bővülés miatt tűnhet úgy, hogy a politikai élet is felgyorsult ütemben halad, ezért könnyen lehet, hogy csak mi - akárcsak a mellettünk elhúzó gyorsabb vonat hatására - érezzük úgy: rohanunk. Mégis: míg a Kádár-rendszer 33 évig tartott, a posztkommunista korszak húszig {1990-2010), a neoliberális kurzus - és a vele törvényszerűen együtt járó liberális kulturális hegemónia - pedig 2008 óta kezdett szétfoszlani. 2015/16-tól kezdve már az is látszik, hogy valami más jön utána. Ekkortól kezdve a bal- és jobboldal törésvonalán átlépett egy szélesebb frontvonal - globális és lokális, kozmopolita és nemzeti, föderáció-párti és szuverenista, liberális és közösségelvű értékrend vívja harcát. ELNYÚJTOTT FORRADALOM A politika világában megfigyelhető változások többnyire már előbb és jóval észrevétlenebből megkezdődnek a kultúra világában, melynek az értékrend igen lassú alakulása vet alapot. Bár utóbbi lassan mozog és az általa kiváltott kulturális fordulat sem ragadható meg könnyen, végezetül politikai formát ölt, amelynek bekövetkezte viszont már eltéveszthetetlen. A forradalmak nem a barikádok felállításával kezdődnek, azzal csak végződnek. Ronald Reagan nyolc évig tartó, forradalommal felérő kormányzása (Reagan Revolution) előtt bő másfél évtizeddel vesztette el - az amerikai történelem legnagyobb szavazatkülönbségével - a választást a republikánus elnökjelölt, Barry M. Goldwater, akit legendás felszólalásával Reagan a pártkonvención maga is támogatott.' De micsoda szellemi-filozófiai és intézményi-politikai építkezés zajlott abban a 16 évben, ami az 1964-es vereség és az 1980-as győzelem között eltelt! Mindehhez persze az is kellett, hogy a '60-as évek végére zenitjére érkező progresszív hullám levonuljon, és a választóknak elegük legyen a'70-esévekközepeótatartónemzetisikertelenség-sorozatból(olajáremelkedés, Watergate-botrány, kivonulás Vietnamból, recesszió, szovjet terjeszkedés). Az egyéni depresszió és a nemzeti optimizmus korfordulója ma is érződik, amelynek nemzetközi vonatkozása szintén látszik a horizonton. A rendszerváltoztatás eufóriája és a vele kapcsolatos hitek, remények, sőt illúziók elmúlása és egy sokkal reálisabb politikai-társadalmi önkép kialakulása korunkban elnyújtva érvényesül: a Nyugattal kapcsolatos vágyak, az „utolérési diskurzus" megkérdőjelezhetetlensége, a nyugatosodás értékrendje és a lokális érdekek elé tolakodó univerzális elvek hitelessége egymással párhuzamosan omlott össze, de ehhez majd' annyi idő kellett, mint amennyit a Kádár-rendszerben töltött az ország! A tranzitológia nevű öngyarmatositó politológiai tudományterület 1 Robert W. Merry: Conscrmíisiii ín Crisis, The American Conservative 2018. május-jtinius I Régimódi - Hagyományos farsangi álarcot viselő gyerekek 1930-ban I (Portepan)