Leleplező 2015/1 [antikvár]

BfsztikrímkaUiniiilsái Aiövő tittténelme 201S/1. Című hamarosan megíelenő kötetéből. Megudhatíák milyen módszerekkel WiiiiiiiiriigMliittiidiliiaiú mendiintésÉnek a hiitesoie nudapesiről indullak el a színes, békés forradalmak Valamikor 2000-ben egy közös könyv írása céljából rendszeresen bejártam ama bizonyos épületbe és találkoztam Stefán Géza vezérezredessel, a Katonai Biztonsági Hivatal főigazgatójával és operatív helyettesével, a Vezérőrnaggyal, társszerzőmmel, akivel közösen kémkönyvet írtunk. Látogatásaim alkalmával megbeszéltük, hogy a valós történetből mit és hogyan lehet megírni, a dialógusokban mi legyen, hogyan tudjuk a karaktereket és a helyszíneket hihetővé tenni, stb Ezekre az egyeztetésekre szük ség is voh, mert az én írói sza badságom és a fantáziám szár-nyaU, amit viszont a titoktartási előírások korátoztak, így meg kellett nykbálnom a valóság hű tükrözésére irányuló törekvéseimet. Mindig vittem nekik támpéldányokat a könyveimből és a Leleplező könyvújságból, amelyet én főszerkesztettem. Egyik ilyen alkalommal Vezérőrnagy arra kért ne a cégnél találkozzunk, hanem fent a Budai várban, és csak annyi időre, hogy az egyik parkolóban egymás mellé állunk, átadom a magazinunk új példányait, s már mehetünk is a dolgunkra. Nos a Hüton előtt, egy mellette fenntartott üres helyen parkoltam le. Gépiesen leengedtem a vezető ülés melletti ablakot, átadtam a szokásos példányokat. A vezérőrnagy elvette s a fejével intett, hogy szálljak ki. - Sétálunk egyet. Ez az szokta jelenteni, hogy valamilyen hasznos információt akar adni. Egyenes a Hilton hotel bejárata felé mentünk, s csak azt taglaltuk, hogy jól vagyunk. Bent a recepciótól balra leültünk: -A szokásos tea jó lesz? Megrendelte, aztán belelapozott az egyik magával hozott Leleplezőbe. - Na, lesz mit olvasnom. Becsukta a könyvújságot, aztán az elgondolkozó, komoly arca sejtelmesen mosolygóssá változott, s felfelé mutatott: - Mit gondolsz miféle workshop van fenn? - Megint valamilyen reklám-baromság, vagy egy új terméket dicsérnek a mennybe? - Nem talált. Most egészen másról van szó. Egy rendkívül érdekes nemzetközi fejtágítót tartanak arról: hogyan lehet és kell elkergetni a diktátorokat, hogyan lehet megdönteni a diktatúrákat és átalakítani demokráciává. -Húha!-esett le az állam. - Az egész egy harwardi professzor, Gene Sharp tudományán alapul. - Sosem hallottam róla. - Majd hallasz még eleget, de lehet, hogy csak évek múlva. - És ő van itt? Nem lehetne egy interjút készíteni? - Gene Sharp nincs itt, csak a társa, Róbert Helvey tartja az előadásokat. Vele meg nem igen kommunikálhatsz, mert egy amerikai ezredes, aki feltehetően a CIA-nek dolgozik. Az ittléte, mint ahogy a workshopé sem publikus. - Valamelyik hallgató sem állna kötélnek? - Nem mert gyakorlatilag ők sem léteznek. Csak nem képzeled, hogy a déli szomszédunktői, a Balkánról, vagy valahonnan keleü'ől érkezett radikális ellenzékiek, vagy lelkes forradalmárok, akiket számos regionális titkosszolgálat llgyel, szerepelni akar a magazinodban? Gondolod, hogy interjút ad arról, hogyan akarjfflc elkergetni országuk választási csaló elnökét, vagy a messzebbről jöttek hogyan akarnak egy békés forradalommal új, demokratikus államot alapítani. - Akkor az sem zárható ki, hogy ez egy terrorista képző. - Ez nem igaz, ezt csak a ki-szemeU diktátor, vagy a célpontország jelenlegi vezetése állítaná, de ők nem tudhatnak erről a találkozóról. - Gondolom, ezek a célpontok jelenleg a mi baráti országaink, így nektek a kémelhán'tás-nak le kellene csapni rájuk. Felnevetett: - Nem hittem vohia, hogy a közös könyvírásunk ellenére ennyie naiv vagy. Először is, ammt emh'tettem itt nincs senki, fantomok ellen pedig nem lehet fellépni. Ha ez tennénk tucatnyi haragos civil állná az utunkat már az utcán CIA-s igazolványt mutatva: „Haladjon arra tovább!", vagy „Sarkonfordulni!" Ezek pedig nem cieóznának, ott helyben szitává lőnének. - Akkor te honnan msz róla? - A NATO brüsszeli titkosz-szolgálati központja jelezte a rendezvényt, néhányan ide is jöttek és biztosítják a workshop helyszínét. Az irányító kollégával nemsokára itt találkozom, elviszem ebédelni. Szereti a jó magyaros ételeket meg a badacsonyi KéknyelíJt. Még meg akartam kérdezni, hogy icap-e erről tájékoztatást a miniszterelnökünk, de már felállt: , - Igy is sokat elmondtam neked - kezeh velem, én meg elhagytam a hotelt. Közben többször is hátt-a pillantottam a szemem sarkából, nem követnek-e, de úgy látszik a Vezérőmagy kollégájának nézhettek. Erről nem beszéltem senkinek, őszintén szólva el is felejtettem. Sok-sok évvel később.