Magyar Szemle 1939. október [antikvár]

Az ŐSZINTE BARÁTSÁG és megbecsülés szálai fűztek néhai Kurtyák Jánoshoz, az egykori prágai csehszlovák parlament. A ruszin vonatkozásban legideálisabb és legtevékenyebb, megfélemlíthetetlen, bátorszavú képviselőjéhez, a magyarbarát Ruszin Autonóm Földművesszövetség alapítójához, aki a Gond-viselés kifürkészhetetlen rendelkezése folytán nem érhette meg Kár-pátalja húszéves rabság utáni örvendetes felszabadulásának boldog márciusát, hanem idő előtt, férfikora virágában és áldott tevékenykedésének hétköznapi sodrából Istenhez és őseihez tért s ott alussza most feltámadás előtti álmát a huszti vár alatti kies temetőben, egy szép magaslaton, haló porában is mintegy jelképezve, hogy szelleme ma is velünk él és éberen őrködik a magyarbarát ruszin tömegek vágyálmai, sóhajai és törekvései fölött... Amikor jó néhány évvel a világégést követő államfordulat után már nem lehettünk magyar pártok tagjai és igen sokan pártokon kívüli állásokból figyeltük a csehszlovák imperialista kül- és centralisztikus belpolitika kusza útjait, Kurtyák János pedig már mint prágai parlamenti képviselő erősen tartotta kezében a Ruszin Autonóm Földművesszövetség gyeplőjét, egyik találkozásunk alkalmával a vonaton, a nagyszőllősi Feketehegy alján azt kérdezte tőlem, mint vidéki misszióban járó fiatal ungvári aulikus paptól a magyar orientációs ruszinok kedvence: „Miért nem foglalkozol politikával? Miért nem csatlakozol hozzánk?" Válaszomban arra hivatkoztam, hogy pap vagyok s minket nem igen látnak szívesen a politikai élet porondján... De Kurtyák kevéssé elégedett meg ezzel a válasszal és nyilt, férfias, szép kék szemével szinte a lelkem mélyéig tekintve, azt mondotta: „A görög katolikus papság évszázadok óta elsőrendű történelmi szerepet vitt Kárpátalja és az itteni jobb sorsra méltó szegény ruszin nép életében. S ha valaha, úgy most semmikép sem szabad ebből a szerepből kikapcsolódnotok. A mi pártunk a ruszin nép lelkében gyökerezik, s ha e nép hatalmas tömegei szívesen vállalják a csehszlovák rezsimmel szemben az „irredenta" vádjának kockázatát, vállalnia kellene ezt nyílt kiállással az intelligenciának is, de főleg a papságnak, mert á prágai centralista hatalom egyeseket könnyen tehet félre útjából, de sokakkal nem fog tudni boldogulni..."