Magyar Szemle 1940. március [antikvár]

HORTHY MIKLÓS HÚSZ ESZTENDEJE EZERKILENCSZÁZNEGYVEN március elsején lesz húsz éve annak, hogy Magyarország nemzetgyűlése az ország kormányzójává választotta Horthy Miklóst, a nemzeti hadsereg fővezérét. A kivételes idők kivételes intézkedéseket és kivételes embereket kívánnak s Magyarország akkori törvényhozó testülete nemcsak hogy helyesen választott, hanem mintha különös, sorsszerű ösztön hatása alatt cselekedett volna, mikor belső és külső válságok után ennek a nemes és erős férfiúnak kezébe tette a haza sorsát. Már akkor is elég igazolás volt Horthy Miklós egyénisége számára, hogy két rettenetes év megpróbáltatásai után Ő teremtett belső rendet, ő állította helyre a polgári biztonságot, a nemzet és az állam tekintélyét, az emberi szabadságot, a haza külső becsületét s legfőképpen: a legnehezebb időkben, a züllöttség legszomorúbb hónapjai alatt olyan hadsereget teremtett, melyre Magyarország új élete és tekintélye biztosan támaszkodhatott. Horthy Miklós nem az elméletek, hanem az erő és a rend embere volt s mint a nemzeti hadsereg fővezére, a forradalmi idők után hadserege révén ő jelentette a nemzeti biztonság és meg-szilárdulás első lehetőségeit. Az általa teremtett nemzeti hadsereg a régi magyar katonai és államfenntartói hagyományok legszebbjeire nyúlt vissza indításokért; a fővezérben és a hadseregben az utolsó percben mozdult meg a nemzet önfenntartó ösztöne s már csak ekkori tevékenysége is méltóvá tette őt egymagában arra, hogy Magyar-ország mindenkor szeretettel és megindulásai emlegesse önmegtagadó munkáját, önfeláldozó férfiúi erényeit s a hadvezérivei egyesült állam-férfiúi képességeit. Hiszen a nemzeti hadsereg megteremtése, mint az új magyar jogbiztonság és államépítés első záloga, nem csupán hadvezéri és katonai cselekedet, hanem egyben államférfiúi tett is volt. A nemzet ösztöne, mely ebben az időben is jól érezte, hogy önfenntartásunknak a magyar katonai képesség mekkora fontos kelléke, mintha az újrakezdés első nehéz napjaiban visszanyúlt volna lényegben a magyar államalkotás vitézi kezdeteihez: hadi népből teremtett államot. A nemzetgyűlés a polgári munka kezdetéhez tehát azt hívta el, aki ezt a polgári békés munkát meg is tudta védeni. Szükség volt a katona tekintélyére, a hadvezér erélyére és biztos irányvezetésére akkor, amikor a polgári társadalom bizonytalanul szerteszakadozott.