Magyar Szemle 1943. január [antikvár]

Részlet: Korunk arculata minden vonatkozásban riasztó: vonásain tusakodás lángol, csupa végzetes ellentét és kiáltó ellenmondás. Ime: a természettudományos kutatás ugyancsak feltárta számunkra az elmúlt két évtizedben a mikro- és makrokozmosz rejtelmeit, viszont az emberi szellem sajátos megnyilatkozásai reményüket vesztve szakadékban hánykolódnak. A tapasztalatilag megfigyelhető tényekről és összefüggéseikről az exakt tudomány szabatos magyarázatot tud adni, de különböző ágainak bölcseleti alapjairól — a matematikát sem vévén ki — egyelőre végnélküli vita folyik. Ugyanez áll a szellemi tudományokra is, de ezek tetejébe annyira elaprózódnak és elrészleteződnek, hogy eredményeiknek egységbe való foglalása le nem győzhető nehézséggel jár. Az ember célja s hivatása dolgáról az értelem fényében is biztos ismeret szerezhető, ám az ember magatartásának értelmezése teljesen elködösül új meg új veretű elméletek és rendszerek ingoványain, cselekedetei pedig egyenesen a homo homini lupus megvalósulását érzékeltetik.