Magyar Szemle 2013. december [antikvár]

LEHET-E EURÓPA ELLEN SZAVAZNI? Churchill mondását a demokráciáról gyakran szokták idézni; körülbelül annyit állít, hogy rossz, de nincs nála jobb. Ez túl általános. Szókratész halála illusztrálja, hogyan működött a demokrácia bölcsője, a híres athéni. Tanítványai és tisztelői körében kellett kiinnia a „bürökpoharat", a méreg a lábtól felfelé haladva bénította fokozatosan halálra. Több oka is volt a halálos ítéletnek. Például politikailag inkorrekt volt, hogy tanítványaitól nem fogadott el pénzt, ami ellentétben állt a szokással, hiszen a többi szofista fizetést kapott, azaz alkalmazottja volt a hallgatójának. Az ingyen tanító Szókratész azonban bárkit elküldhetett, ha elégedetlen volt, és így olyan személyes, társas és karizmatikus kapcsolatot alakíthatott ki követőivel, ami nyugtalanította a hatalom demokráciafelfogását. Súlyos körülményként nehezményezték azt is, hogy a négy évvel korábban a spártai segítséggel létrehozott és több hónapig tartó zsarnoki rendszer idején nem menekült el a városból, sőt egyik tanítványa a rezsim szószólója lett. A spártaiak által elűzött politikai elit, visszatérve a hatalomba, leszámolt a korábbi ellenfelekkel. A modern európai gondolkodásban sokan Szókratész esetét tekintik a legkorábbi példának arra, hogy a politikai hatalom, gyanú alapján, akár a halálba is üldözheti a szellem emberét. Az egyesült Európának a létrejötte maga is üzenet és alternatíva kívánt lenni a zsarnokság legmodernebb formái, a fasiszta és a kommunista diktatúrák ellen. A megoldás tehát a parlamenti demokrácia. Hogyan értsük most a jóslatot, miszerint 2014-ben, az Unió fennállása óta először, az a veszély fenyeget, hogy az európai parlamenti