Magyar Szemle 2014. október [antikvár]

FONTOS ADALÉKOK A DUNAI GŐZHAJÓZÁS TÖRTÉNETÉHEZMár olyan késő volt, hogy a Pilis mögött lenyugvó nyári nap oldalról világította meg a folyót és a partján álló fákat, amelyek végtelenbe vesző kerítést képeztek mindkét oldalon. A hegylánchoz közelebb, ahol már nem érte őket a fény, elkezdődött a szürkület. Gyorsan kúszott felfelé a fák tövéből. Az állomásnál a hajóra váró vasárnapi utasok többsége már megváltotta a jegyét, ezért nyugodtan nézték a színjátékot, és várták a fordulatot észak felől, figyelték a sötétedő vizet és a fák koronáját messze egészen a kanyarig és azon túl. A kanyar után a Duna eltűnt, csak a nyugati irányba futó fák zöld fala jelezte, hogy merre lehet a folyó. Dél felé, Budapest irányában még tombolt a napsütés, a víz úgy verte vissza, hogy vakított, és a hullámok vékony fekete vonalaknak látszottak.A hajóállomás mögött, a parttól befelé falu, igazi parasztokkal. Szekerek, a csorda mindennap, kivéve a vasárnapot, kora este érkezik, a tehenek feszült arckifejezéssel fordulnak be a kitárt kapukon, irány az istálló, fejkendős asszonyok suhintanak valamivel a farukra, hogy gyorsabban menjenek a helyükre, mert még fejni kell. Kiskamaszok nagy karéj zsíros kenyeret esznek, jól meghintve piros őrölt paprikával. Kutyaugatás nincs. Fejkendős nénik hosszú taHcskákat tolnak. Vasárnap persze ünneplőben van mindenki, a falu református, az istentisztelet utáni hangulat estig kitart.A parttal párhuzamosan széles utca, megvan ma is, visz az állomáshoz, másik végében, ez a falu közepe, áll a templom, mellette az iskola és a községháza, tovább a rév, azzal szemben az orvos villája egy díszkert közepén. Ez már a modemség hírnöke volt, teljesen elütött a töb-