Magyar Szemle 2019. november-december [antikvár]

GRÓH GÁSPÁRKLÍMAVÁLTOZÁS A LÉGKÖRBEN ÉS A KÖZBESZÉDBENNegyven éve olvastam először egy cikket arról, hogy a légkör széndioxid-tar-talmának növekedése miatt melegebb lesz bolygónk éghajlata. A hőmérséklet emelkedése számszerűen ugyan nem lesz túl jelentős, de a következményei annál veszedelmesebbek. így például csökkenni fog az évszakok közti különbség, növekszik a heves zivatarok és az utánuk következő, gyorsan kialakuló árhullámok száma, a csapadék eloszlása egyenetlenné válik, az árvizes éveket száraz periódusok követik, Magyarországon az uralkodó északnyugati szelekkel érkező esők helyett sokkal gyakrabban mediterrán ciklonok hoznak majd csapadékot, és így tovább. Csupa olyasmi, aminek azóta tanúi és esetenként elszenvedői vagyunk. A megfogalmazás visszafogottsága, a felsorolt jelenségek évtizedekkel későbbi bekövetkezte nem volt ijesztő: egy figyelmeztetés, hogy tenni kell valamit. Az írás beleillett azoknak a tanulmányoknak a sorába, amelyek a hatvanas évek végétől, a Római Klub első jelzései nyomán megszaporodtak: összességükben ezek azt állították, hogy fenntarthatatlan az a civilizációs modell, amelyben élünk. Őszintén szólva akkoriban engem jobban foglalkoztatott annak a társadalmi modellnek hasonlóképpen nyilvánvaló fenntarthatatlansága, amelyben éltem: a kádári-brezsnyevi valóság, a slampos diktatúra, a rejtegetve erősödő háborús készülődés, személyes kiszolgáltatottságom, gondolataim kimondásának korlátozása. Ebben a világban, amelynek napi valósága volt a hiánygazdaság, a fogyasztói társadalom túlkapásai különösen távolinak tűntek.Azt azonban tudtam, hogy nem kell sok ész annak belátásához, hogy véges rendszerben nem lehet jövőt építeni a végtelen növekedés doktrínájára. Naiv módon azt hittem, hogy ezt a világ sorsát - nélkülem - intézők is képesek belátni. Tévedtem. Mint szinte mindig, amikor bíztam a józan ész erejében. A fejlődéssel azonosított növekedés démona azóta is uralkodik a közgondolkodásban. Idővel megjelent a fenntartható fejlődés" tana, hogy ezen a fából vaskarikán gördüljön a világ a végromlás felé. Eközben egyre több kutató hívta fel a figyelmet a már nem is alattomban közeledő veszélyekre, és sokasodtak azok a jelek is, amelyek az aggódó tudósok előrejelzéseit igazolták. Aszályok, gyilkos hőhullámok, tornádóveszély Európában, pusztító hurrikánok a karibi térségben, villámárvizek, sohasem látott árhullámok, a változásokhoz alkalmazkodni nem tudó erdők pusztulása, meleg égövi növények és állatok megjelenése a mérsékelt égöv vidékein - de minek is folytatni?A természeti csapások a közbeszédben legföljebb amiatt keltettek aggodalmat, hogy akadályozzák-fékezik a növekedést. A környezettudomány szakembereinek jelzéseit a politika és a politikát mozgató gazdasági hatalom médiája felesleges rémlátásnak, szerepelni vágyó tudósok magamutogatásának nevezte. A megalapozott figyelmeztetéseket a bulvárlapok számára apokaliptikus fenyegetéssé torzította a borzongásipar. Ezzel párhuzamosan természetesen