Magyar Szemle 2021. november-december [antikvár]

ENTZ GÉZA TÖRTÉNELMI TORLASZOK Kelet és Nyugat között Politikai rendszerváltás, társadalmi struktúra- és modellváltás. A közéletünket nyíltan vagy rejtetten ma is foglalkoztató kérdések mélyén ezek a problémák húzódnak meg. Úgy is mint az 1990-ben bekövetkezett fordulat tartalma és értelme, és úgy is mint az azóta eltelt, egyre növekvő idő tényleges hozadéka, de leginkább mint a továbbra is velünk élő, messze nyúló gyökérzetű, és mindent átfogó feladat. Utóbbi esetben természetesen az újra meg újra megszakított és eltorzult, ezért soha be nem fejezett polgári Magyarország megteremtéséről van szó. Hasznos lehet ebből a szempontból röviden felidézni két mélyenszántó szellemi reflexiót a II. világháborút követő néhány évből, amikor a 20. században először és egyre inkább úgy tűnik, hogy kivételesen megvoltak azok belső társadalmi és politikai feltételek, amelyekkel - ha nem számolja fel gyökereiben a szovjet birodalomba történt kényszerű betagozódás -valós esélyünk lett volna az addigra már oly sokak által kívánt korszerű Magyarország felépítésére. Ilyen remények táplálták Bibó Istvánnak az európai politikai gondolkodás hagyományainak mély ismeretébe és összefüggéseibe ágyazott, jól ismert esszéinek gondolatmenetét is. A bennük felvázolt összkép szerint a magyar társadalomszerveződésnek a „szabadság kis köreivel" jellemezhető világa, az általa számba vett súlyos társadalom- és politikatörténeti tehertételeket és az ezeket kísérő szellemi-kulturális eltévelyedéseket ellensúlyozhatja úgy, hogy ez az 1945-ben létrejött gyökeresen új politikai erőtérben, Szküllák és Kharübdiszek közt ugyan, de a társadalom egészét átfogó demokrácia alapjává válhat. Határainkon túlra tekintve ebben az időben még annak reménye is felcsillanhatott egy rövid történeti pillanat erejéig, hogy a század immár második világégésének borzalmas végkifejlete talán elég tanulság ahhoz mindenkinek, hogy a Duna menti népek önsorsrontó és nyomorúságos szembenállását az együttműködés szelleme válthassa fel. Kívülről is érkeztek biztató impulzusok. A legkomolyabb várakozásokat Petru Grozának a határok légiesítéséről, magyar-román vámunióról, föderációról és hasonlókról szóló, két éven át ismételt kijelentései keltették, amelyek, ha legkésőbb Groza 1947. májusi budapesti útja során a szovjet nagyhatalmi játszma szirénhangjainak bizonyultak is, a teendőket meghatározó, legszélesebb értelemben vett társadalmi valóság