Magyarok 1990/3. [antikvár]

Részlet: A HON Krassói Dániel „Legyen érték és követendő példa magyarságunk!" - Születésnapi beszélgetés László Gyulával - Az Országházhoz közeli lakása akár kis múzeum is lehetne. Amint belépünk, azonnal érzékelhetjük, hogy László Gyula nemcsak tudós régészprofesszor, hanem képzőművész is: könyveit is részben maga illusztrálja. A képzőművész László Gyula sok tárlaton mutatkozott be. Talán nem mindenki tudja, hogy évtizedek óta rajzolja barátait, kortársait, írókat, művészeket, tudósokat. Szekrényeiben mintegy hétszáz rajz - önmagában is roppant életmű! - mutatja páratlan emberi kapcsolatait Körös-körül a fal mellett polcok, roskadásig megrakva könyvekkel, szobrokkal, festményekkel, rajzokkal. A sarokban zöld csempés kályha, tetején is szobrok kuporognak. Az egyik - Medgyessy műve - ülő nőt ábrázol. Festményei között több önarckép. A polc fölött is sok kép, szinte elfedik a falat, nagyrészt az ő munkái. Nem hiányzik a könyvek és az emléktárgyak társaságából a régi magyar címeres zászló sem. Nagyszerű érzés itt lenni, maradandó élmény! - Közeledve a 80. életévéhez, megkérdezem, hogy van, Gyula bátyám? - Attól függ, hogy kit kérdezel, engemet vagy az orvost? Két eltérő feleletet kapsz. Én azt mondom jól, itt-ott kis gyengeséggel, de egyebekben nagyon jól érzem magamat. Ha az orvost kérdeznéd, bizony csendesen csóválná a fejét és ilyeneket mondana: érszűkület a bal lábon, szívkoszorúér gyengeség, cukoringadozás, tehát semmi cukrost nem szabad enni, naponta legfeljebb két zsemlényi kenyeret, burgonyát, tésztafélét lehető legkevesebbet, szőlőt egyáltalán nem. Erre azt mondtam, mindent szívesen betartok, de a szőlőt nem, hiszen az Isten áldása!