Reform 1993. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Nők a rács mögött A büntetés-végrehajtás szolgálatába szegődött lányokat asszonyokat nem könnyű szóra bírni. Zűrösebb az életük, mint azoké, akiket őriznek. Elindul, mondjuk, Mária asszony otthonról hétfőn hajnalban, 12 órán át bajlódik az elítéltekkel, aztán este hazaér, megfőz, kitakarít, ellátja a családot, elvégzi a ház körüli munkát, és kedden estére megint a börtönben kell lennie, hogy 24 órán át résen legyen. Szerdán este jut haza ismét, s péntek estig szabad, majd szombaton reggeltől vasárnap reggelig maradhat otthon. Akik távolabbról utaznak a munkahelyükre, civil ruhát hordanak, s csak odabenn öltöznek át. A szomszédság tudja ugyan, hogy hol keresik meg a havi húsz-huszonötezer forint bruttót, de jobb a békesség. Smasszernek lenni - pláne, ha az ember nő -nem számít szobatiszta foglalkozásnak még. Nem csoda, hogy szűkszavúak, s nem szívesen állnak szóba újságíróval. Rácsok között élnek „odakinn" is. Annál beszédesebbek az elítéltek. S a fotóriportert meglátva eszeveszetten kapkodnak fésű, rúzs, púder után. Megállás nélkül kattogtat a kolléga ... (Folytatása 10. oldalon)