Remény 1999/1-5. [antikvár]

Két kitüntetés margójára úgy tűnik, a jelenidejű történelem zavarba hozza az embert. Mert amikor már éppen hajlamosak vagyunk arra, hogy a feledékenységgel gyógyítkozzunk, miként azt az ókortól napjainkig némely helyzetekben tanácsolják is az írástudók az olvasni tudóknak, egyszercsak olyan erők kezdenek összpontosulni körülöttünk, amelyek végképp lehetetlenné teszik ebbéli vállalkozásunkat. Ha csak arról a Magyarországról beszélünk, ahol a huszadik század közepe táján drámák és rémtettek sora zajlott, s ahol egy bizonyos közösséget pusztán vallása, származása miatt igen erősen megritkítottak, s a genicidium és a kirablások, a meggyalázások és a megnyomorítások ellenére közülük mégis itt maradt legkevesebb hatvan-nyolcvanezer lélek - ami mutatja, nemcsak a gyilkosok és a gyilkosságok puszta szemlélői hajlamosak az önvé-dekező feledésre, hanem a meggyilkoltak hozzátartozói is -, akkor bizonyos emberi megnyugvással és tisztelettel szólhatunk a gyógyító - a mi esetünkben a megbocsájtó - feledékenységről. De sajnos, ez az, ami ügy tűnik föl, zavarba hozó egyoldalú vállalás a zsidóság részéről. Mert hiszen az ismételten felmelegített nyilas-náci filozófiáktól megittasult személyek bőszen randalíroznak a Várban, és a müncheni kocsmák hangulatát idézve verekednek Angyalföldön a sörgőzben, továbbá - valamilyen közerőtől, furcsa közeglégkörtől ösztökélve - fasiszta szellemű illetők írnak förmedvé-nyeket immáron nem is a jobboldali alja-zsurnálba, hanem rangos, megbecsült orgánumokba, mégha ott - hála istennek - tisztességgel és becsülettel válaszolnak is kiváló érvekkel nagyszerű demokraták, szóval mindezek figyelembevételével azt kell mondanunk, amit az emberiség toronyőrei mondtak a hitleri pusztítás megindítása előtt: ne késlekedjék a józanság összefogása. Akkor késlekedett. El egy ember Budapesten, aki sokaknak megmagyarázhatatlan módon régen fölismert már bizonyos folyamatokat, s évekkel előbb azt mondta, hogy életét, energiáit a magyar zsidóság sorsa jobbításának és kiteljesedésének szenteli. Lehet, hogy szakmája, előképzettsége szerint messzebbről érkezett, mint a hivatásos felekezeti orga-nizátorok, de eltökéltsége az első perctől tiszteletet ébresztett, s megingathatatlan-sága ma is példaképül szolgál. Szilárdsága éppen az ilyen várbeli kalandorságok által igazolódott és igazolódik újra és újra, s amikor entellektueleknek álcázott kardforgatók forgatnak ki történelmi tényeket és csoportosítanak össze nem illő érveket, hogy csalárd állításaikat igazolják, válik még fontosabbá megingathatatlansága. Zoltai Gusztávot kitüntették. Kitüntették Izraelben a Chana Szenesről elnevezett díjjal, és kitüntették a Szochnut or-dójával is. Mindkét kitüntetés jelképes. 3 xZ