Remény 2000/2. [antikvár]

j- ReménY L Kedves Olvasó! Szomorú gondolatokkal kezdjük e számunk beköszöntőjét. Az elmúlt hetekbenhónapokban olyan események történtek szülőhazánkban, amelyeket semmilyen körülmények között nem hagyhatunk mi sem szó nélkül. Nem igaz, hogy hozzá lehet szokni a labdarúgó mérkőzések alpári szelleméhez, a zsidózáshoz, az auschwitzozás-hoz. Pontosabban ehhez még hozzá lehetne szokni, ha tudnánk, hogy azok, akik ott kiabálnak és emberhez méltatlanul viselkednek, úgy kezeltetnek, mint akik kiszabadultak a sárga házból. De nem kezeltetnek így. A bíró nem fújja le a mérkőzést, a közönség jobbik része, a rendezők egyetlen árva szót nem szólnak, a rendőrök félrefordulnak, s ha valaki a Fradi háza táján tiltakozik, azt a választ kapja: a renitensek nem a csapat szurkolói közé tartoznak, hanem odakeveredett mindenfélék ők, akikkel persze nem értünk egyet. A sportminiszter sem szól, mintha teljesen rendjén valónak tartaná, hogy hivatalától pár száz méterre, hivatali kötelmének helyszínén százak és százak tesznek egyértelműen olyan kijelentéseket, amelyek 1944-re, a borzalmakra emlékeztetnek. De egyben talán elgondolkodtatják mindazokat, akik Magyarország partnerségét értékelik Brüsszelben, Strass-bourgban, Párizsban és Londonban, az Európai Unióban. Mi folyik itt? A középjobb tényezők csöndben összekacsintanak azokkal, akik a Hősök terén a tiszaeszlári mié- peseket köszöntik és ígérik: nem felejtik a kútban azt a kislányt Akiktől várnánk, azok egyetlen árva szót nem szólnak, félrefordulnak, és a bíró nem fújja le a mérkőzést Aztán itt vannak az utcanevek! A lágymányosi akcióról már sokat írtak, de egy vonatkozást nem említettek. Az önkormányzati testület elvetette, hogy Szilárd Leóról utcát nevezzenek el. Azt ugyan mindei-iki tudja, hogy fent nevezett fizikus Magyarországon született, az Egyesült Államokban vált nagy tudóssá, s került munkássága a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Az ellenérv így hangzott: igaz, hogy Szilárd Leó kiemelkedő személyiség, de az általa létrehozott atombomba gyilkos fegyver, s egy ilyen ember miként jön ahhoz, hogy utcája legyen Lágymányoson?! Az igaz, hogy Horthy Miklós megdicsőült ugyanezen az üléseii, még ha nem is Bartók Bélát kitúrva a Gellért Szállótól a Móricz Zsiginond körtérig, de mindenképpen az ígérettel: új utcát kap Arról a keresztanyák és -apák elfeledkeztek, hogy ő sem kezdte másként, mint előde, 1. Ferenc József (akit persze esküt szegve otthagyott és elárult) - gyilkosságokkal. Szeged, Orgovány, Siófok, aztán a Doia-kanyarhoz vezényelt második magyar hadsereg halottai, s hatszázezer zsidó elpusztítása kíséri útját. Nem véres-e az a fehér glasszékesztyCí, kedves lágymányosiak? Csakhogy Szilárd Leónak - és néhány más