Új Holnap 1998. május [antikvár]

Az álom én vagyok (eufória-próza) JÁNOSSY LAJOS Fekete Zoltánnak Valahol bekaptam egy vírust, mondom magamban önfeledten. Ez valami vírusos izé lehet, most már hetek óta, mintha amióta ősz van, gondolom. Ősz van és délutánonként lángol a Gellért-hegy, lángolnak a Gellért-hegy oldalában a házak, aztán ahogy lebukik a Nap, a lángokat elfojtja az alkony, szürke selyem. Nézem az alkonyt, figyelem, próbálom rögzíteni a sötétedést. Sötétedik, mondom a vírusommal - magamban. A vírust egy kocsmában kaphattam be, a jó dolgok általában a kocsmában történnek velem, ami, mint tanult barátomtól tudom, a lét háza, a tucatnyi birspálinkák után meg jöhet a létfelejtés. Heidegger-koktél. A lét házában kószált egy egészséges kis vírus, rám várt, várta, hogy nyissam a szám, ez pedig elég gyakran megtörténik velem, mondhatni, mondják, be nem áll a szám. Egy szó, mint száz. így van ez nálam, mindig rám lel a nyelv, mondom, mondogatom a magamét, gyakran a másét is, rossz szokás. Figyelt a vírus, kicsit kivárt, várt egy szóra, egy frappáns mondatra. Azt gyanítom, hogy akkor ugrott a számba, amikor legutóbbi szerelmemmel beszélgetve azt találtam mondani, hogy én bizony soha nem horkolok, nálam a horkolás kizárva. Ez a téma került szóba, és a lány akkor még csak a leendő (később értelemszerűen a volt) szerelmem volt, meg kellett beszélni ezeket a dolgokat, szóba jöttek, vannak ilyen lányok, akikkel ezeket megbeszéli az ember, aztán egy-két hét és sutty már sehol sincsenek. Később majd ismeretlen emberektől haUod vissza, hogy horkolsz. Szóval lehet, hogy a vírus akkor ugrott, amikor azt találtam mondani, úgy folytattam, hogy ha részeg vagyok, akkor viszont horgoloic, szóval ha horgolni látsz, akkor nem tévedhetsz, tudhatod, hogy részeg vagyok. Hirtelen lett ez a vicces mondatom, a lány is elnevette magát, ezt most találtad ki, kérdezte hitetlenkedve, persze, válaszoltam, megint rám lelt a nyelv. A vírusom kacagva ugrott a mélységbe, gondolom megtetszett neki a leleményességem, na igen, ezzel a pasassal érdemes lesz együtt élnem, boldogítom, ameddig lehet, mondta zuhantában a vírusom. I