Új Holnap 1998. március [antikvár]

Szajla(Vers tanulmányok egy faluregényhez)ORAVECZ IMREDREGOLY Dregoly, Dregoly, Dregoly!Néhai portánktól eltekintve nincs még pontja a világnak, hova annyira vágynék, mint Dregolyba,volt abban a völgykatlanban Boha-tetd alatt szántó is, szőlő is, rét is,erdő is,volt abban az édenkertben minden, de mégiscsak a szőlőre gondolok, ha Dregolyra gondolok, mert a szőlő Dregolyt jelentette, és a szőlőbe belefoglalódott minden,a miénk mindjárt az elágazás után kezdődött, lent a dülőútnál,tíz-tizenkét sor tőke lehetett,az alsó végén kis laposból indult,aztán meredeken a hegynek futott,felkúszott a homlokra,és a tető elején, a dinnyefőldünk előtt szakadt meg,az aljban tarkította pár ribizli- és birsbokor, kissé beljebb egy vadcseresznyefa állt, de aztán sehol több gyümölcsfa, se fent, se lent, nem mintha nem akartunk volna többet, akartunk,de bármit ültettürűc,legnagyobb bánatunkra mindig elpusztították a vadak,bár egyszer egy cseresznyefa majdnem megmaradt, anyám oltotta vad alanyba, és már-már úgy látszott.ÖOLNAP1. r: (í