Új Tanú 2014/13-14. [antikvár]

új Tanú 13-14 5 2014-7. évf. Ott voltam a dereglyén: a Maroson: 1939 június 29-én, Péter-Pálkor A Nemzeti Parasztpárt megalapításakor NAGY ISTVÁNNÉ Ha erről az eseményről beszélünk, vissza kell lapoznunk emlékezetünk naptárában, a 30-as évek első felére. Szükség van erre, mert ez a visszapillantás előtárja a pártalapítás számos előzményét. A falukutató mozgalomban lelkes fiatalok járták az országot, készítették feljegyzéseiket az ország sanyarú sorsban vegetáló, - elsősorban paraszti -rétegeinek életéről. Ezek a tapasztalatok napvilágot láttak, először cikkekben, tanulmányokban, kisebb kiadványokban. Majd egymásután jelentek meg a művekia Gyepsor, a Tardi helyzet, a Cifra nyomorúság, a Viharsarol<, a Futóhomol<,a Pusztál< népe , hogy a teljesség igénye nélkül, csak a legjelentősebbeket említsem. A művek megjelenését, szinte menetrendszerű pontossággal követte azok elkobzása, íróik ellen a perek sorozata. Már az évtized közepétől megjelenik az igény arra, hogy legyen Parasztpárt. Olyan, ami felvállalja a kisföldű és földtelen, napszámra járó szegényparasztság gondjait, küzd gazdasági létük javulásáért, és az ehhez elkerülhetetlenül szükséges társadalmi felemelkedésért. Megkezdődnek az érdemi viták, a különböző sajtóorgánumokban, kiváltképpen a Sárközi György által szerkesztett Válasz hasábjain. Kerék Mihálytól Veres Péterig, Sinka Istvántól Illyés Gyuláig, Szabó Zoltán, Szabó Pál, Kodolányi, Féja Géza, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Németh László; csaknem minden számottevő magyar író és szociográfus magáénak vallja a gondot és részt vesz a vitában. A szándék, a szükségesség érzése egyetértő volt. A megvalósulhatóság iránti hit és bizakodás nem egyformán jelentkezett mindenkiben. Hosszú hónapok múltával eldőlt: nem lesz párt, de lesz mozgalom; a Márciusi Front, eszmei, szellemi vonulatában a politikát mellőzve arra vállalkozik, hogy összefogja az országban létező kisebb-nagyobb haladó nézetű csoportokat, egyesületeket, hogy laza kötésben, - tehát nem tagsági függelemben -, együtt valósítsák meg a Márciusi Front célkitűzéseit. Pár hónap múltán azonban már az eddigi célok mellé új követelés társult, a német nemzeti szocializmus egyre nagyobb térhódítása elleni fellépés a magyar hazában. Ezzel az erősödő veszéllyel szemben védőbástyája is kíván lenni az országnak, a nemzetnek. Harcot hirdet ellene, szóval, írással és ahogy lehet. Ez már természetesen politika. Politika, ami az eddiginél erösebb szigorra, megtorlásra készteti a hatalmat. Szép és hősi küzdelem volt a Márciusi Front egész léte. '37 kora tavaszától jó bő esztendeig élte virágkorát. Ahogy komorodott, szigorodott a politikai elnyomás, úgy következett be a hanyatlás, az ellehetetlenülés. '39 elején már erősen érezhetők voltak a kényszerű elhalás tünetei. Ebben a kilátástalan helyzetben ismét felszínre kerül a nem elfelejtett, csak szunnyadó igény, legyen magyar parasztpárt. A Válasz már megszűnt. '38 nyarán, a júniusi számban búcsúzik Sárközi az olvasóktól. Szentül ígéri a