Válasz 1949. január [antikvár]

Részlet:Hazugok(Egy színmű második felvonása)Nem lep meg, ha valakiről azt halljuk, hogy lopott, csalt vagy gyerekeket megrontott. Elhisszük, s tovább élünk vele. És ez a meglepő: hogy tovább élünk vele, hogy hallgatunk. Hogy megszorítjuk felénk nyújtott kezét, legfeljebb fintorgatunk. Bizonyos korokban úgy megtelik a társadalom szennyel, hogy az ocsmányság egyetlen szóra kikristályosodik. Igazság és hazugság ugyanazokat a reflexeket váltja ki, igazság és hazugság teljesen összekeveredik. Nincs értéke az érdemnek, és nincs bűze a bűnnek. Nem is fontos, ártatlan-e valaki, vagy bűnös, - mindent elhiszünk.