Létünk 1981. szeptember-október [antikvár]

IN MEMÓRIÁM'STEVAN DORONJSKISteva nincs többé köztünk. A halál néhány hónappal az után ragadta el, hogy teljesítette két évig tartó, rendkívüli erőfeszítéseket igénylő megbízatását. Amíg Titót helyettesítette a JSZSZK Elnökségében, ezt követően pedig a JKSZ Elnökségében, betegsége nem jelentkezett. Mintha a természet számításából, a véletlenszerűség játéka folytán teljesíthette hazánk és pártunk iránti legfelelősségteljesebb kötelességeit. Jóllehet az idő tájt állandóan rendkívül súlyos pszichikai és fizikai megterhelés alatt dolgozott, egészségi állapotára nem panaszkodott. Csak néha említette, hogy fáradt.És most elveszítettük, mindörökre. Halála, családjával együtt bennünket, egykori harcostársait, elvtársait és közeli barátait is fájdalmasan sújt, akik nagyra becsültük és szerettük őt.Ha egy pillanatra megpróbálunk elszakadni a valóságtól, hogy megkíséreljük összefoglalni és felmérni Stevan Doronjski életművét, mindaz mellett, ami szemmel láthatót alkotott, amit beépített a forradalomba, társadalmunkba, elénk tárulnak mindazok a magas erkölcsi és emberi értékek, melyek kiváltképp tiszteletet ébresztenek, amelyek emlékét őrizni kell.Több inint négy évtizedes kitartó és odaadó munkával teli életútján, Steva a munkásmozgalomban munkásságával vív ki magának hírnevet, a forradalmi harcban fokról-fokra bizonyítja önmagát.A társadalom és önmaga átalakulásának mozgató erejét Steva már tanulmányai idején a marxista ideológiában leli meg, felismeri, hogy az értelmiség és a tudomány sorsa összefügg a társadalmi fejlődés hordozójának, a munkásosztálynak a sorsával; a tudomány és a forradalom céljainak összefonódásával, sőt azonosulásával.* A Létünk 5-ös száma már nyomdában volt, lamikor bekövetkezett Stevan Doronjski elvtárs halála. Az elhunyt Doronjski elvtárs sokoldalú munkásságával a Létünk hasábjain még foglalkozunk majd. Mostani számunkban közöljük Stanka Vese-linov megemlékezését, amelyet a belgrádi NIN-.nek írt.