Létünk 2007/4. [antikvár]

Részlet a műből: Elmélet - történet - kísérlet ETO: 821.511.141-4 „20" Toldi Éva MÚLTREPREZENTÁCIÓ ÉS TÖRTÉNELEM Representations of the Past and History Adalékok a kortárs magyar próza lehetséges történetelméleti előzményeinek kérdésköréhez* A szerző hosszabb értekezésében arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kortárs magyar történelmi regény hogyan értelmezi át a regény műfaját, hogyan hat az alakulására. Azt vizsgálja, milyen történelemszemléleti koncepciót kínálnak föl, milyen historiográfiai metafikció mentén jönnek létre, hogyan viszonyulnak a történethez, az irodalmi hagyományhoz, és milyen prózapoétikai eljárásokat alkalmaznak. Párhuzamot feltételez a posztmodern történetírás és a posztmodern történelmi regény folyamatai között. Az értekezésnek ebben a részletében olyan történetelméleti koncepciókat mutat be, melyek implicit vagy explicit módon befolyásolták a történelmi regény alakulástörténetét. Kulcsszavak: történelmi regény, történetelmélet, irodalomelmélet, narratológia, strukturális történetelemzés, történelmi tapasztalat. „A történelmi regény kétségkívül nagyon kényes műfajváltozat" - állapítja meg Szegedy-Maszák Mihály.1 Habár észrevétele egy tizenkilencedik századi alkotásra, Kemény Zsigmond A rajongók című regényére vonatkozott, azt tapasztalhatjuk, hogy a kijelentés mit sem veszített érvényéből a huszadik század végi müvekre vonatkoztathatóan sem. Sőt a történelmi regény a huszadik század végére nemhogy oszlatná a műfaji homályt, hanem ellenkezőleg: problematizálja, végképp egyértelművé teszi, hogy nem lehet szigorú műfaji keretek közé szorítani, hiszen jelentősen módosult a „múltnak" és a „történelem" fogalmának a tudati és kulturális helye is, ebből következően reprezentációjának, a történelmi regénynek sem alakultak ki konszenzusos, egyértelmű műfaji jegyei a regényelméletekben. A huszadik század végi kortárs magyar történelmi regénynek is elsősorban alakváltozatai írhatók le, alakváltozataiban ismerhető fel. Eredetileg irodalmárok, elsősorban az irodalomelmélet különböző irányzatainak képviselői és történetfilozófusok hívták fel a figyelmet arra az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején, hogy a történészek beszédmódja, narra- * Részlet egy hosszabb tanulmányból.