Limes 2000/2-3 [antikvár]

LimesNiederhauser EmilLimesA balkáni fejlődés fő vonásaiA Balkán-félsziget mint földrajzi egység nyilván már régóta létezik. Történeti fogalomként azonban voltaképpen csak a Római Birodalom bukása óta, tehát nagyjából 500 óta beszélhetünk róla. Akkor bontakozott ki az a fejlődés, amit balkáni"-nak szoktunk nevezni.Ehhez néhány szót kell ejtenünk a földrajzi adottságokról. A félszigeten igen sok a hegység, jóval kevesebb az olyan völgy, amely földművelésre alkalmas. A sok hegy sok kis egységre osztja fel a területet, ezért volt alkalmas kisebb állami egységek létrejöttére. Észak felé a félsziget határa bizonytalan, ezért szoktuk a későbbi román államalakulatokat is ideszámítani, és akkor finomabban Délkelet-Európáról beszélünk.Az egyik alapvető vonása a területnek 500 óta, hogy viszonylag nem nagy területét sok etnikum lakja. Az ókorból mindmáig ittmaradtak a görögök, idővel más etnikumba olvadtak be a trákok és az illírek. Történetünk kezdetén megjelentek a szlávok, hamarosan ők tették ki a relatív többséget is. Aztán megjelent a keleti tengerparton néhány nomád nép, besenyők, kunok, akik feloldódtak más etnikumokban, nyugaton olaszok, északkeleten románok. Hozzájuk hasonlóan ókori eredetűek az albánok. A félsziget politikai változásai révén költöztek ide zsidók, örmények, majd az oszmánok, vagyis a törökök. És nemcsak sokféle volt ez a népesség, hanem vegyesen is lakott, településterületeiket csak nagyjából lehet egymástól elkülöníteni, a későbbi városi fejlődés még inkább összekeverte a lakosságot.A földrajzi megosztottság ellenére a terület jóformán egésze a Római Birodalom része volt az ókor utolsó századaiban, persze ez azt jelentette, hogy az államhatalom a folyóvölgyeket tartotta szilárdan a kezében. Ez még sokáig igy maradt később is. Itt húzódott az a választóvonal, amely elkülönítette egymástól az elsősorban görögül és az elsősorban latinul beszélő lakosságot, a görög volt a nagy többség kommunikációs eszköze.395-ben a birodalmat végleg kettéosztották nyugat- és kelet-rómaira. A Balkán ehhez az utóbbihoz került, vagyis a később Bizáncnak nevezett részhez. Ennek a birodalomnak a jellegzetessége, hogy az első néhány század után, ameddig császárai az egész Római Birodalmat helyre akarták állítani, végül is éppen a félszigetre és Kis-Azsiára szorult össze.Bizánc tehát a császárkori Róma örököse volt, s ez azt is jelentette, hogy a császár korlátlan úr volt, semmiféle politikai intézmény nem korlátozta akaratát. Az államhatalomnak ez az abszolút elsőbbsége a balkáni fejlődés következő fontos sajátossága. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ebben a birodalomban a kereszténység keleti formája vált uralkodóvá, az ortodoxia, amely féltve őrizte a keresztény tan tisztaságát, de ezért meg is merevítette, nem tette lehetővé racionális továbbfejlesztését, mint a nyu-